Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 6. Őri Péter: Kiskunhalas népessége 1869-ben
Kiskunhalas népessége 1869-ben Őri Péter Tanulmányunk az 1869. december 31 i állapotnak megfelelően végrehajtott népszámlálás halasi anyagának elemzésére vállalkozik. Az 1869. évi népszámlálás (amelyet a december végi eszmei időpont miatt időnként 1870. évinek is neveznek)1 volt az első teljes körű, az önálló magyar statisztikai szolgálat által végrehajtott népesség-összeírás, amelyet azóta is a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, egykét kivételtől eltekintve tízévenként követnek a hasonló összeírások. A népesség-összeírást az 1870. év első felében végezték, az adatokat személyenként, név szerint jegyezték fel egy előrenyomtatott lajstromra, és lakófelenként,2 majd lakásonként és házanként összegelték, úgy hogy minden házra külön „borítóív” jutott. Az egyéni felvételi íveken szerepeltek a lakásra vonatkozó információk, személyenként pedig a következő adatok: az illető neme, születési éve, vallása, családi állapota, foglalkozása, szülőhelye, illetősége, jelenlétének jellege (huzamos vagy ideiglenes tartózkodás), esetleges távollétének időtartama, írni-olvasni tudása, katonai szolgálatára vonatkozó bejegyzések, idegenek esetében a honosságuk, távollévőknél a tartózkodás helye. Az ívek hátoldalán pedig a háziállatokra vonatkozó adatok szerepeltek.’ A helyi összeírási szervezetek, bizottságok nemcsak a tulajdonképpeni összeírást végezték el, hanem az adatfeldolgozás legfontosabb, községi és városi szintű munkáját és a járási, megyei összesítésekét is .4 Az adatok feldolgozása két lajstromos jegyzék kitöltésével történt („Községi áttekintés a jelenlevő népességnek nem, vallás, családi állapot, honosság, jelen-és távoliét, műveltségi fok és kor szerinti számbavételére”, illetve ,,Községi áttekintés a jelenlevő népességnek hivatás és foglalkozás szerinti számbavételére").5 A két áttekintésben a község házai külön rovatot kaptak, az egyes sorokban házanként összesítették a lakófelek számát és a tagjaikra vonatkozó adatokat. A községi összesítések a bejegyzett adatok összeadásával készültek, majd a községi eredmények felhasználásával készültek el a járási és megyei összesítések. Az eredményeket 1871-ben egy összefoglaló kötet tette közzé: ebben az összesítő lajstromok (áttekintések) járási, megyei, szabad kerületek és szabad királyi városok, illetve országrészek szerinti adatait publikálták.6 Községi szintű, teljes körű adatközlésre nem került sor, községenként csupán a lélekszámot és a házak számát, valamint az egyes községekhez tartozó külterületi lakott helyek nevét találhatjuk meg az 1873. évi Helységnévtárban.7 Ugyanakkor a magyarországi megyei és a szlovákiai területi levéltárakban több megyei és községi szintű összesítés is fennmaradt, amelyek demográfiai és foglalkozási adataik gazdagságánál fogva igen értékes történeti demográfiai és társadalomtörténeti forrásnak tekinthetők.8 Az országos vagy az országrészenkénti, megyei összesítések adatainak elemzése éppen a helyi változatok, a lokális népe269
