Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
az első napon, szombaton délig tartották... Itt többségükben helybéli árusok sorakoztak fel, baromfifélék szerint, s az érkezés sorrendjében, de sok vidéki árus is megjelent, kik kocsikra szerelt baromfis kosarakban hozták eladni a szárnyasokat... A libákat és a pulykákat lábon hajtották a vásárba. A baromfikofák... már a városszéleken megkezdték a vásárlást. ”147 Az állatvásárokat vasárnap tartották. Az üzletkötés körülményeiről a korabeli sajtóban a következőket olvashatjuk: „Ha figyelembe vesszük a gazdáknál szokásos állateladási módokat, sajátságosnak fog feltűnni, hogy a gazda kevésbé értékes terményeit, mint pl. a gabonaféléket a legszorgosabb mérés után értékesíti, míg az értékesebb termékeit aminők a vágó- és haszonállatai, hozzávetőleges szembecslésre adja el és veszi. Annak, hogy vágó- és haszonmarhák adásvétele manapság is csak külső megbecslés alapján történik, főleg az az oka, hogy hiányoznak a vásárokon a szükséges marhamérlegek, továbbá a marhakereskedők és mészárosok nem igen szeretik, hogy az eladó is észrevegye mennyi nyereségük lesz a vásárból. Annyi tehát bizonyos, hogy élőállatok eladásánál dívó mai szokások mellett a vételár nem főleg súly és minőség, vagy piaci ár alapján alapul, hanem igenis az alkudozó felek intelligenciája, rábeszélő képessége és csalafin- tasáiga döntik el a vételárat.”'4* A vásárokra felhajtott állatok létszámáról nincs adatunk, csupán a „gazdát cserélt” jószágok számát ismerjük. 1926 augusztus végén tartott vásárról a következőt olvashatjuk: „A jószágvásárban rég nem látott élénkség volt tapasztalható. 1681 jószág cserélt gazdát. Igáslóért 3-4 millió koronát, jobb kocsi- és hátaslóért 5-6 millió koronát, tehénért 3-4 millió koronát, igásökörért párban 10-12 millió koronát, tinó párjáért 6-7 milliót, vágójószágért 7-8000 koronát kértek. Nagy szenzációt okozott a vásárban, hogy egy halasi gazda Nagy F. Lajos 1 pár ökréért 20 millió koronáit adtak. Nagy kereslet volt a befogni való éves süldő sertésekben. Hízott sertés kgonként 12000 к-ás árban juhok kgonként 7000 k, páronként 5-600 ezer к-ért cserélt gazdát. 90 millió korona folyt be, 5 milliárd korona értékű jószágot adtak el.”'49 A pengő 1926 decemberében történt bevezetésével az eladási és a vásárlási kedv is növekedett. Erről győződhetünk meg az 1927. évi augusztusi vásárról írt tudósításból. „A vásárra igen sok jószágot hajtottak fel. Általában meg lehet állapítani, hogy a jószágfelhajtás az előző vásárok állatforgalmának kétszeresére emelkedett. Az árak szilárdak voltak, az élénk kínálat mellett hasonlóan élénk kereslet is nyilvánult. 1700 állat cserélt gazdát. Az árak az a/antiak voltak:- ökör párban 1000-1280 P- tehén 320-400 P- tinók drbja 250-320 P- üszők drbja 160-250 P- igásló 250-300 P- csikó 150-200 P 202
