Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
A homoki gazdálkodásban gyakorlatot szerzett új honfoglalók, újult erővel fogtak neki a homok megszelídítésének. A hegyhúzó használatának elterjesztésével, megköny- nyítették a homok kubikolását. A hegyhúzót bognárok készítették, kovácsok közreműködésével.42 A hegyhúzó használatát azonban csak a vonójószággal rendelkezők engedhették meg maguknak. A homokhordás másik egyszerű eszköze volt, amikor a lőcsöskocsi lőcseit, az oldalait és a saroglyákat levették. A lőcsöket négy rakoncával helyettesítették és azokhoz oldaldeszkákat támasztottak. A lerakodásnál az alcserényen lévő deszkákat fölforgatták, és a homok lehullott. A homokhordás másik igaerőt kívánó eszköze volt a bakity, mely kétkerekű, egy lóval vontatható, billenthető ládájú eszköz volt. Ezek az eszközök a szegedi betelepülők nyomán kerültek a halasi határba.43 A buckák elegyengetése után a homokföldek széltől való megvédése, megkötése volt a legfőbb feladat. A frissen fölszántott földet leszalmázták, majd birkákkal megjáratták. Módosabb gazdák fogashengert használtak. Lovakkal húzatták. Vastag fahengerbe 10- 15 cm-re egymástól fafogakat erősítettek. A fogak a szalmát belenyomták a homokba, a szántás úgy nézett ki, mintha birkákkal járatták volna meg. Ezért is nevezték birkanyomas hengernek. Hasonló feladatra készült a gyűrűshenger is. A fatengelyre erősített fémgyűrűk még a fogashengemél is hatékonyabban vágták bele a szalmát a szántásba.44 Gabonatermesztés „Próbálja a paraszt a homokot, a homok mög a parasztot. ” A homok termőre fogása trágyázás nélkül lehetetlen volt. A tüzelő hiánya miatt azonban a trágyából készített tőzeget égették el. Erről Galgóczy Károly a következőket írta: „A trágya nap mint nap drágul - rendes divatba nem jöhet, mert felette kevés van, és a tőzeg készítés, s a szalmának tűzi szerüli felhasználása, és a trágyával való rossz bánás ezt a csekély trágya termést is kevesbíti. A nagyobb gazdák is vett trágyával az ugart trágyázzák; a kisebbek burgonya, kender, és káposzta alá trágyázgatnak. ”45 A gabonatermelés föllendülésével a föld ára egyre emelkedett. „Néhány év óta a gabonának nagy ára lévén, a föld haszonbért nagyban emelte... A föld becse naponként növekszik, egy hold földnek az ára mineműség szerint 100-120-160 pengő forint. Béres emberek, juhászok minden módon igyekeznek földet venni, a napszámos a nagy napszám mellett is alig bír élni, nem lévén folytonos keresete, családja és a heverő napok elnyelik a nyári keresetét. ”46 A gyenge minőségű homokba elsősorban rozsot vetettek. A gabonatermesztésről Galgóczy Károly a következőket írta: „Az itteni földek homokos minőségükhöz képest leginkább rozsot, kukoriczát termenek, mit a szomszéd községbeliek helyből elhordanak. Tiszta búzát, árpát, zabot a szomszéd bácskaság adja, s hordja a község piacára. ”41 Az 1880-as évek végéig a gabonatermesztés és a szemnyerés szinte teljes mértékben kézi erővel történt. A vetőmagot zsákból vetették. A vetőzsák alsó, madzag felöli sarkába egy krumplit kötöttek, a madzag másik végét a zsák ellenkező sarká154
