Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás

A halasi gazdákat ebben a kaotikus állapotban érte az országot sújtó 1863. évi aszály. „1862-ről 63-ra forduló tél teljesen száraz maradt, számottevő hó nem esett. A hideg téli szelek, a portengerré vált alföldi síkságot felkavarva, tél közepén hatalmas torlaszokat, fúvásokat hordtak össze, hó helyett porból... A jószágok már a tél folyamán felélték a még megmaradt száraz takarmányt, s igyekezett volna mindenki az állatokat minél előbb kiverni a legelőre. Aprilis elején ki is verik a jószágokat, abban a reményben, hogy majd csak megindul a mező, azonban a lesoványodott erőtlen jószágok csak a porlepte kiaszott fű gyökerén tengődtek,”n

Gyenizse Lajos visszaemlékezésében így írt: „Emlékszem arra, hogy nyáron az emberek nem kaszáltak füvet, hanem a tarlón kapával dolgoztak, parajt meg ballangót vágtak fel földszint, megszáradás után összegereblyézték, fölpetren- cézték, behordták és összeboglyázták télire takarmánynak. A jószágok egy részét a Duna mellékére adták oda a gazdák telelőre feliből, de azok se jártak jobban, mint akik itthon teleltették ki a jószágokat, mert azt a sásos takarmányt nem ette az idevaló jószág... A nyáron betakarított paraj meg ballangóból polyva kazal formára összerakott takarmányért oda adtak 1 marhát is: olyan hosszúságúért, amilyen hosszú 1 drb marha volt, s ha magasabb volt a marhánál, akkor nem az orra hegyétől a farka bojtjáig, hanem a fara búbjától a szegy búbig volt a garádboli hossz mérés az 1-drb marháért adva... Emlékszem a Luca szelére is, a mely Ez év Deczemberi Luca napján volt. Bizony ez az akkori kóter szerű tanyai épületeket ugyan csak fel borzolta, azok tetőzetét, a gyönge alapon állókat ledöntötte, ép tetőzet a síkon nem maradt. A felborzolt tetőket úgy telehordta a szél homokkal, hogy le kellett tisztítani róla. A ki ezt a munkát halogatta, annak az épületét a nehéz homok le s össze rogyasztotta. ”33

4. táblázat. A tagosítás során kialakult birtokviszonyok, 186334

0-1 kát. h

1-5

6-10

11-20

21-50

51-70

71100

101150

151200

201300

300500

500kat.h

Összesen

18

0%)

270

(15,4%)

235

(13,4%)

312

(17,8%)

398

(22,7%)

147

(8,4%)

120

(6,8%)

87

(4,9%)

54

(3,1%)

61

(3,5%)

34

(1,9%)

20

(1,1%)

1756

(100%)

A birtokviszonyok megítélésénél figyelembe kell venni a talajminöséget. A gyenge homokterületeken rendkívül nehéz volt a megélhetés. Egy többgyermekes családnak, ha rendelkezett valamilyen igaerővel, legalább 15-20 hold föld kellett ahhoz, hogy megéljen a saját birtokán. Halason a birtokosok közel fele 20 holdnál kevesebb földdel rendelkezett. Ez a birtokstruktúra majd egy évszázadon keresztül rányomta bélyegét a halasi gazdálkodásra.

A hatalmas kiterjedésű pusztán 1863-ban 250 gazdaság rendelkezett 100 holdnál nagyobb területtel.

142