Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
A római katolikus jövevények közül 1932-ben is a legmódosabb tanyai gazdálkodók közé tartoztak a Halász Darabos, a Czagán Mákos és a Nagy-Kálozi család tagjai. Háromhárom tanyája volt Bánóczki Balázsnak (Balotán és Tajóban), Bánóczki Kálmánnak (Debeák-Szarkásban), a dorozsmai Czékus Balázsnak és Jánosnak (Balotán), Nyári Józsefnek (Balotán), Pap Ferencnek (Balotán és Tajóban), Paplógó Imrének (Eresztön), Tandari Antalnak (Balotán és Zsanában), a dorozsmai Tapodi Vincének (Felsőkisteleken). A három dorozsmai gazdát kivéve mind szeged-alsótanyai származásúak. Tapodi Ferenc dorozsmai szélmolnár a szegedi „nagyvíz” után költözött Halas határába. Három tanyás birtokot szerzett: Balotán, Bodogláron és Felsőkisteleken. Felsőkisteleki tanyáján lakott, a balotai tanyát Franciska lányának adta, aki a szeged-alsótanyai Rózsa Ferenchez ment feleségül. Tapodi Vince fia vagy az unokája lehetett.104 A tanyatulajdonosok címtára 1932-ből ad helyzetképet a helyi tanyabirtoklásról. A tulajdonosok elhunyta utáni birtokmegosztás és adásvételek folytán ez a kép egyik évről a másikra módosulhatott, ezért a birtokosok fenti felsorolása csupán egyetlen időmetszetnek tekinthető. Úgy vélem azonban, hogy a halasi határ tanyáinak besűrü- södésére és a birtoklás koncentrációjára jellemző példákkal szolgál. A tanyabirtoklás változására egy példa: Baki Sándor nevén a címjegyzék a Fehértó 140. és 143. számú tanyát jelöli. 1971 őszén, tabáni házában beszéltem az akkor 82 éves, református gazdálkodóval. Beszélt nagyapja több száz holdas birtokáról és Fehértó pusztai örökségéről. „ Volt neköm hat helyön tanyám. Volt kastély is: három szoba, konyha, fürdőszoba, kamra, pince volt benne.” Többi tanyáját bizonyára 1932 után építette vagy vette.110 Gyakori volt, hogy a módos birtokosok határbeli földjüket, tanyájukat haszonbérbe adták. 1895-ben a 260 száz hold feletti birtokosnak 61, 1912-ben 254 ugyanolyan birtokú gazdálkodónak 108 haszonbérlője volt,1,1 eszerint a tanyás birtokok bérbeadása a 19-20. századfordulón és a századelőn egyre terebélyesedett. A református és a római katolikus egyház, valamint az úri birtokosok rendszerint bérlőkkel műveltették tanyás birtokukat. A haszonbérlet elterjedt formája a feles bérlet volt. A Tegzes família egyik leszármazottja, özv. Pusztai Istvánná Tegzes Julianna 163 holdas pirtói birtokát az 1930-40-es években feles bérletbe adta. Apja egy ideig gazdálkodott, majd bérbe adta tanyáját, lánya pedig kizárólag a bérbeadott birtok jövedelméből élt. A haszonbérlő 83 holdat szántóföldnek, 80 holdat legelőül, kis részben kaszálónak használt. A tanyán 30 szarvasmarhát, 70-80 birkát, 4-6 disznót és százszámra aprójószágot tartott. A legeltetésért 20 mázsa rozsot kellett adnia a gazdának, a maga részéből. Aratásra a bérlő fogadta föl a részeseket, ő adta ki az aratórészt (a termés egytizedét), a cséplőrészt pedig közös gabonából mérték ki. A gazdasszony városi házánál 2 tehenet és 1 lovat tartott, ezeknek a takarmányt és az alomszalmát a bérlő köteles volt behordani. Pusztainé gyakran, néha hetente „fiákeron”, vagyis féde- res hintókocsin kijárt a tanyára, ellenőrizni a munkát és az épületek állapotát. A bérlő a fele termésen kívül a következő szolgáltatásokkal tartozott a gazdának: 1 pünkösdi bárány, 1 karácsonyi toklyó, 2 db hízódisznó, 20 pulyka, 20 lúd, 12 kacsa, 60 db egy 119
