Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
JELEN - 33. Kiskunhalas partnervárosai Juhász Gábor
KISKUNHALAS TESTVÉRVÁROSAI 791 Színház iparban. Elkezdődött az olajmezők kiaknázása, az úthálózat korszerűsítése, megépült az új tiszai híd, megszűnt viszont a vasúti közlekedés Szabadka és Zenta felé. Az 1970-es nagy tiszai árvíz után új védőgát-rendszer létesült és a város új településrésszel gazdagodott a Körös torkolati részének feltöltésével. Jelentős fejlődés tapasztalható az építő- és épületanyag-iparban, a fémfeldolgozó ágazatokban, a szigetelőanyag-gyártásban. Felépült az új gyógyüdülő-központ is. Időközben a hatékonyabb földművelés, állattenyésztés feltételei is jelentősen javultak. Oktatás és művelődés Kanizsa mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt az oktatásnak és a művelődésnek. Itt alakult meg a Vajdaság első óvodája. Mindig fejlett volt az általános iskolai hálózat, az 1880-as években már tanonciskola is működött a városban. Később, 1965-ben mezőgazdasági iskola is létesült. Már az 1840-es években színház is működött itt. Jelenleg működő kulturális intézmények: a városi könyvtár, Cnesa Oktatási Művelődési Intézmény, művelődési egyesületek, a Zeneiskola és az új színházat is átadták már. A sportegyesületek is nagyon eredményesek. Egyes kanizsai rendezvények nem csak belföldön ismertek: a kanizsai írótábor, a dzsessz- napok, az atlétika- és úszómaraton. A településen jelen van a nyomtatott és elektronikus sajtó is, az Új Kanizsai Újság, az Orbis folyóirat a helyi televízió és rádió. Kanizsa híres szülöttei: Beszédes József vízépítő mérnök, Dusán Dimitrijevic író, a Szerb Matica elnöke, Tobijas Nincic - írói nevén Ozoray Árpád -, Kanizsai Csuka Ferenc író, Koncz István és Tolnai Ottó költők, írók, Dobó Tihamér festő és sok más jelentős tudós és művész.
