Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 24. Kiskunhalas és környéke természeti értékei Ternyák Jenő
KISKUNHALAS ALMANACH 507 Kiskunhalas és környéke természeti értékei Ternyák Jenő Mielőtt megismerkednénk környékünk arculatával, ugorjunk vissza pár millió évet, és tekintsük át e változatos táj kialakulásának rövid történetét. Hajdanán a földtörténeti középkorban a Triász-tenger hullámzott ezen a helyen, s többszáz méter vastagságban rakta le mészkő üledékét. Szinte teljes egészében, ez képezi a mai Alföldnek az alapját. Földmozgások követték egymást, s a magasan kiemelkedő térség, Tissia-tömb néven vált ismertté. Később ez lesüllyedt, s ismét elborította a tenger hazánk területét. A Mediterrán, Szarmata, és Pannon-tengerek, egymás után rakták le üledékeiket. Az újkor második felében, a folyók hordaléka, s a földkéreg emelkedése, megpecsételte a tenger sorsát, belső tóvá alakult, amely Levantei-tó néven ismert. Lefolyása nem volt, s finom szemcséjű üledék rakódott le. A tó feltöltődését segítették a beömlő folyók is, teljesen föltöltődött, s megszűnt a tó. Ezt a folyamatot, legerőteljesebben a Duna idézte elő. Az Ősduna, levezette az Alföld vizeit is. Nemcsak ezt cselekedte, hanem hordalékával feltöltötte ezt a területet. Ez olyannyira sikerült, hogy saját medrét is feltöltötte, s kitérítette útjából. Az Ősduna medre lassan nyugat felé helyeződött át, s elfoglalta mai helyét. Eközben az éghajlat is változik. A jéghatár délebbre húzódik, kezdetét veszi a jégkorszak. Erősen lehűl a levegő, s állandóan erős északnyugati szelek fújnak. A több szakaszból álló jégkorszak idején állandóan változott a terület arculata. A folyók újabb és újabb hordalékot hagytak itt, s löszös területek jöttek létre. Ezek állandóan vándoroltak a víz és szél hatására. Lassan megkezdődött a homok előrenyomulása is, s 2-10 méter vastagságban borította be a Duna-Tisza közét. Erre példa a Fráterdomb (l.kép). Kialakult a Duna-Tisza közi Homokhátság. Környékünk felszíne a holocén korszakban - földtörténeti jelenkorban - nyerte el mai formáját. A buckaközökben, mélyedésekben létrejött tavak egyre sekélyesebbé váltak, részben kiszáradtak, vagy lecsapolták azokat (2. kép). Kiskunhalas a Duna-Tisza közének egyik közlekedési csomópontja, sajátos földrajzi tájon helyezkedik el. A város tengerszint feletti magassága legnagyobb a Kiskunságban, 132 méter. Vízválasztó, a várostól nyugatra a Dunába, keletre a Tiszába folynak természetes vizei. Valamikor kiterjedt vízivilág ölelte körül a várost. Az 1800-as évek elején még csak egy irányból lehetett bejutni a városba. A várostól nyugatra az 1816-os lecsa-polást követően is megmaradt a tóláncolat. A Cserepes-tó, Harangos-tó, és a Nagy-tó (3. kép) valaha gazdag élővilágnak adott otthont. Az 1950-es évek végén megépült a Dong-éri csatorna, ezeknek a tavaknak a vizét a Tiszába vezette le. Jelenleg három tó van városunk közelében: északra a Sóstó, 8 km-re keletre a Harka-tó, 10 km-re nyugatra a Fehértó.
