Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 22. Izraelita temető Szakái Aurél
504 SZAKÁL AURÉL jük két sarkán akroterionnal díszített vörös mészkő síremlékek a 19. század közepe és második fele időszakából. A 19. század közepén és második felében a halasi izraelita sírkövekre héber felirat került. A 19. század és a 20. század fordulójának időszakától egyre gyakoribbak, majd általánossá válnak a magyar nyelvű sírfeliratok. Ekkor már a magas, szép, fekete márvány obeliszkek és sírkövek, esetleg a gránit síremlékek, majd a műkő sírkövek a jellemzők. A II. világháború során 1944-ben 8 ismeretlen szovjet katonát temettek el a temető keleti kerítése mellé az első sorba. 1945 után több családi sírkőre felvésették hozzátartozóik a holocaust áldozatainak neveit. Következzék itt a temető néhány jeles halottjának felsorolása: Grósz Móric (1830-1889) tanító, Dr. Hofmeister Juda (1858-1917) városi főügyész, Präger Ferenc (1863-1920) nyomdász, lapkiadó, Grósz Adolf (1861-kb. 1940) bankigazgató, Schwarcz Mihály (1862-1935) hitközségi elnök, Weisz Ignác (1868-1946) hitközségi elnök, Adám Dávid (1867-1947) borkereskedő, dr. Bálint (Weisz) Imre (1899-1947) orvos, Rácz János (1884-1953) gyógyszerész, dr. Donáth István (1913- 1961) ügyvéd, Grósz Ferenc (1900-1962) városi főmérnök, Dr. Steiner Ignác (1886- 1966) főorvos, Grósz Lajos (1891-1985) gyógyszerész, Szekulesz István (1906- 1985) Chevra Kadisa elnök, hitközségi elnök, dr. Bencze (Bergl) György (1922- 1998) egyetemi tanár, Reinhold Sándor (1918-1998) hitközségi elnök.
