Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 17. Kiskunhalasi utcanevek a 20. században Palásti Károly
416 PALÁSTI KÁROLY Az 1898-as elnevezés már az év végén megkapta kritikáját. A Kun-Halas című lap így ír: a helynevek csereberélése ellenkezik a történelmi érzékkel, a mely úgy sem igen erős nálunk.”6 Kemény bírálatot kapott az újdonsült utcanévrendszer a kiskunhalasiak tudós papjától, Szilády Árontól. Szilády a gimnáziumban tartott előadást a magyar keresztnevekről és családnevekről, és beszélt Halas utcaelnevezéseiről is. „Eskü- térnek van értelme Pesten, ahol a koronázáskor esküszik a király, de miért kell nálunk a „Csonka-bolt” környékét Eskü-térnek nevezni; vagy mivel szolgált rá a Szántay-kút környéke a Kálvin tér elnevezésre? - Sok nagyhírű történeti nevekkel meg olyan helyek vannak felékesítve, amelyek az utcza nevet meg sem érdemlik, mert ház sincs bennük, pl. a Bethlen-utcza. - A nemzetünkről elnevezett Magyar- utcza pedig egy félreeső, rétszéli ronda hely. - Ha már meg kellett ezt a dolgot csinálni - így végzé előadását - nem ártott volna többek meghallgatásával alaposabban eljárni és óhajtandó, hogy ez valami képpen helyrehozassék.”7 Az idős, most már Halason tartózkodó MTA-tag nyelvész dohogása jogos volt, de tanácsai nem találtak meghallgatásra. A pestiesre sikerült utcanevek maradtak. A Kálvin tér ma is Kálvin tér, az Eskü térből pedig Marx tér lett az idők folyamán.8 Az a folyamat, amelyet Szilády Áron 1902-ben visszafordíthatónak vélt, már nem volt az. Az utcanévadás az emlékállítás eszközévé, rendszerváltozásokkor a politika szolgálólányává vált. Példaként álljon itt a Fő utca nevének története: „Már 1898 előtt Fő utcának nevezte a nép, amely elnevezést az 1898. évi általános utca- keresztelés során szentesítettek hivatalosan is. 1914. szeptemberében - a nagy háborús lelkesedésben - a Fő utca északi felét I. Ferenc József utcának, a déli felét pedig II. Vilmos Császár utcának nevezték el. Az utcanév-táblák azonban soha nem készültek el... 1919-ben viszont az egész Fő utcát hivatalosan elnevezték Lenin utcának. A proletárdiktatúra azonban hamarabb megbukott az utca-táblák elkészülténél... 1922-ben az északi felét elnevezték Szilády Áron utcának, a déli részét 1931-ben Szent Imre utcának, a középső rész maradt Fő utca... 1937-ben a még Fő utcának maradt részt Szent István utcának nevezték el...”9 Az 1922-ben elhunyt Sziládynak utcanévvel, majd 1927-ben szoborral állítottak emléket. Szent Imre és Szent István nevének megjelenését a 900. évforduló, és az 1938-as országos rendezvények indokolták. A Horthy-korszak szellemiségét tükrözi az is, hogy teret neveztek el a trianoni magyar küldöttség vezetőjéről, gróf Apponyi Albertról, már életében a kormányzó Horthy Miklósról, utcát az 1932-36 közötti miniszterelnökről, Gömbös Gyuláról. Sajátos csoport a két világháború közötti korból az az utcanévadás, amely a trianoni békeszerződéssel elszakított területek városneveit így menti meg. Ezeket a neveket jó ideig csak ezekben az utcanevekben lehetett magyarul leírni. „Javaslat hangzott el, hogy a semmitmondó utcanevek helyett olyan elnevezésekre volna szükség, amelyek a város közönségét emlékeztetnék az elszakított területekre. Ez már a revízió hangja, mely azután különféle és
