Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 16. Kiskunhalasi utcák a 18-19. században Szalai Sándor
KISKUNHALAS ALMANACH 401 Kiskunhalasi utcák a 18.-19. században Szalai Sándor Nagy Szeder István (1907- 1994) emlékének. Kiskunhalas belterülete az I. katonai felmérés térképén Kiskunhalas belterületének első hitelesnek tekinthető ábrázolásával Kováts György sokat hivatkozott 1761-ben készült térképén találkozunk. (Lásd: Kiskunhalas története 2. Kiskunhalas 2001. 1. Melléklet). Ez az ábrázolás sok fontos adatot tartalmaz a város akkori kiterjedését illetően, pl. ábrázolja a református templomot nyugatra néző toronnyal (a toronyról ez, és Kováts 1757-es térképén látható ábra az ismert, hitelesnek tekinthető ábrázolás1). Feltünteti a korabeli vízállásokat, temetőt, a város kiterjedését, de sajnos a belterület szerkezetéről nem közöl semmit. A beépültnek jelzett területet összehasonlítva a 23 évvel későbbi állapotokat rögzítő katonai térképpel szembetűnő a jelentős növekedés. Beépült a Tabánnak a Hunyadi utcától a tóig terjedő része, valamint az Ótemetőtől (ma Szilády Áron Református Gimnázium) északra elterülő magaslat. Megépült a katolikus templom, és 1778-ban megnyílt az új református temető. A legfontosabb az, hogy az új 1784-es térkép feltünteti az utcahálózatot is. Kiskunhalas 18-19. századi történetében utcanevekkel ritkán találkozunk, annak ellenére, hogy a város 1784-ből származó térképén már jól kivehető az addig kiépült városrészek, jórészt ma is meglévő utcahálózata. (1. kép) A térkép az I. katonai felmérés során készült2, az itt bemutatott részlet a város akkori belterületét, és közvetlen környezetét ábrázolja. A térképész a belterületet sűrű beépítettséget jelentő háztömbökkel ábrázolja, szemben a környező településekkel, ahol különálló házakat rajzolt, utalva a ritkább beépítésre. Ez a jelölési mód az I. katonai felmérés szelvényein más városoknál is előfordul, de főleg a felvidéki bányavárosok (Selmecbánya), fallal körülvett városok (Késmárk, Kassa, Gyulafehérvár), várak (Buda) esetében, az Alföldön ritka. Hasonló módon ábrázolják Kolozsvárt, ahol a város belső, sűrűn beépített részét háztömbökkel, a külső ritkábban beépült városrészeket a falvakra jellemző módon jelzik. 1784-ben a beépített területet a Tinódi, Batthyány, Deák Ferenc, Dékáni Árpád, Kossuth, Eötvös, Szathmáry Sándor utcák, és a Bethlen tér határolták. A Szilády Áron utca két házsora már felnyúlt egészen a Nagytóig. (a mai sportpálya). A Bajcsy- Zsilinszky utcától keletre lévő magasabb területen is kialakult egy kisebb különálló
