Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 9. Kiskunhalas, a szőlő és bor városa Kunszeri Miklós
KISKUNHALAS, A SZŐLŐ ÉS BOR VÁROSA 265 7. Halasi borosüvegek Az 1980-as évek közepén a Szovjetunióban bevezetett „gorbacsovi száraz politika” leszűkítette borpiacunkat. Az árak visszaestek, jelentős borkészletek halmozódtak fel, a szőlőtelepítések leálltak. Németország egyesítésével az NDK piacainkat is elveszítettük. A nehéz helyzetbe került Állami Gazdaság vezetősége a dolgozók és a lakosság érdekeit elsődlegesnek tekintve a szakcsoportos szőlők földbirtoklását a szakcsoporti tagoknak nagyon méltányos áron értékesítette. Mindenki megvehette az ültetvénye földterületét. Ezzel az ÁG nagy előrelátásról tett tanúbizonyságot, miután ma több helyen gondot okoz, hogy másé a föld és másé a rajta lévő ültetvény tulajdonjoga. Az ÁG dolgozói ingyenes vagyonjegyben részesültek, melyért szőlő-birtokot is vásárolhattak. A többi ültetvény a kárpótlás keretében került értékesítésre. Ugyanez a folyamat játszódott le megközelítőleg a szövetkezeteknél is. így az 1990-es évek közepére a szőlőbirtokok magánkézbe kerültek. A termelési rendszer nagyon nagy hangsúlyt fordított a korszerű gépesítésre. Az 1970-es években a metszés egy részét már pneumatikus metszőollókkal végezték. Az MTZ-ket lecserélték Mercedes Unimog erőgépekre, melyhez a szükséges munkagépeket és permetező gépeket is beszerezték. Egy Mercedes Unimoggal három MTZ-t tudtak kiváltani, a munkaminőség jelentős emelkedése mellett. A legjelentősebb kézimunka, a szüret kiváltására szőlőkombájnokat vásároltak. A szőlőszállítást kamionokkal oldották meg. Az 1980-as években ennek eredményeként a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szőlőtermesztése a világ élvonalába került. Sajnos a fent említett piacvesztés ennek a hihetetlenül korszerű technológiának a vesztét okozta.
