Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 9. Kiskunhalas, a szőlő és bor városa Kunszeri Miklós
KISKUNHALAS, A SZŐLŐ ÉS BOR VÁROSA 263 1963-65-ig összesen 430 ha szőlőt telepítettek, a nagyon jelentős állami támogatás kihasználásával. Az ültetvényeket 240 cm-es sortávolsággal létesítették, és már a magas művelésre tértek át a jobb gépesíthetőség és a kisebb kézimunka igény miatt. Sajnos ez a 2. ötéves terv kampányszerüsége miatt gondokat is okozott. A minőségi fajták szaporító anyagának hiánya miatt nem mindig a legkedvezőbb fajták kerültek eltelepítésre. Túlsúlyba került a kövidinka, mely magas művelésben csak alacsony minőséget tud biztosítani, igaz jelentős mennyiséget teremve. E mellett azonban, ha kisebb mértékben is, minőségi fajták is telepítésre kerültek, olasz rizling, hárslevelű, ottonel muskotály, stb. A kézimunka biztosítására építőtáborokat építettek Tajón, Kígyóson és Balotaszálláson. A nyári zöldmunkákat és a szüretet így diákmunka igénybevételével oldották meg, hasonlóan az ország nagy kertészettel foglalkozó gazdaságaihoz. 1972-ben a Kiskunhalasi Állami Gazdasághoz csatolták a Kunfehértói Állami Gazdaságot. így az Állami Gazdaság újabb szőlőterületekkel gazdagodott. A termelés irányítására több mint tíz kertészmérnököt alkalmaztak, a növényvédelmet szakmérnökök irányították. A szőlőtermesztési technológiájuk országosan is az élvonalba került, több gazdaság is csatlakozott a Halasi Szőlőtermesztési Rendszerhez (HSZR). A HSZR nem csak a szőlőtermesztést koordinálta, hanem a partnerek megelégedésére a feldolgozást és értékesítést is szerződéses keretek között. Az 1960-as évek végén KGST döntés alapján megszüntették a keskeny nyomtávú, szőlőművelésre kiválóan alkalmas, hazai gyártású UE-28-as traktor gyártását. így kénytelenek voltak egy-egy sor kivágásával az ültetvényeket 480 cm-es sortávolságúra átalakítani, hogy az akkor egyedül beszerezhető szovjet MTZ traktorokkal is lehessen szőlőt művelni. Ez az átalakítás jelentős tőkeszám csökkenést okozott, így a termés mennyisége és minősége is csökkent. Az 1970-es évek elején már 360 cm-es sortávolságon folytatták a telepítéseket, mely kompromisszum volt a traktor és a termesztés technológiai igények között. Fajtáknál a minőségi fajtákat helyezték előtérbe, így jelentős ottonel muskotály, kékfrankos, zöld veltelíni, rajnai rizling ültetvényeket hoztak létre. Kis mértékben csemegeszőlő ültetvényeket is telepítettek. A termelési rendszer keretében a halasi termelőszövetkezeteknél is nagymértékű telepítésre került sor. Az 1970-es évek második felében a szőlőtelepítéseknek nagy lendületet adott a szakcsoportos ültetvénytelepítés lehetősége. Az Állami Gazdaság földjén magánszemélyek, saját tőke nélkül, OTP hitelből telepítettek szőlőt. A beruházást az ÁG szakemberei irányították, biztosítva az összes szükséges anyagot és gépi munkát. A tulajdonos a kézi munkát végezte. Több száz halasi lakos jutott így szőlőültetvényhez, 3000 m2-es parcellákban, de egybefüggő szőlőskertekben. A művelés költségeit az ÁG megelőlegezte, a tennést felvásárolta, és ennek értékéből utólag vonta le a költségeket. Ez a rendszer mindkét fél számára megelégedettséggel működött. A fajtaösszetétel is kedvező volt, zala gyöngye mellett rajnai rizling, kékfrankos, ottonel muskotály és chassellas került nagyrészt eltelepítésre. Az ÁG szőlőterülete 1300 ha-ra, a szakcsoporti szőlőké 150 hara, még az HSZR által integrált szőlőké 2000 ha-t meghaladó mértékűre növekedett.
