Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
242 KISKUNHALAS ALMANACH cagon és Debrecenben végezte. 1782-ben Pestre ment joggyakorlatra Dőri László mellé; 1794. írnokká nevezték ki a Kiskun Kerülethez. 1796. márc. 15-től Halas jegyzője. 1803. júl. 18. ügyvédi vizsgát tett, ekkor megyei ügyvéd. 1807. halasi tanácsos, 1808. aljegyző. 1809. jan. 1. bemutatta a tanácsnak Halas Krónikáját, s azt 1814-ig folytatta, mely évben ajegyzőségről lemondott és a ref. egyház főgondnokává választották. 1815-ben Kiskun megye esküdtté nevezte ki, a kerületi törvényszéknél ítélőbíró. 1821. jún. 1. bemutatta azon munkáját, mellyel a ref. egyház levéltárát lajstromozta. Kiemelkedő érdemeket szerzett azzal, hogy rendezte a városi levéltárat és annak adatai alapján írta meg a város és a ref. egyház történetét. Munkája: Kis-Kun-Halas város története. (Nagykőrös, 1861.); Kiskunhalas topográfiái leírása 1801-ben. A kiskunhalasi evangelico-reformata eklésiának históriája (=Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez 1926. 215220., 347-378.) Sírja a régi református temetőben található. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Szinnyei 14.1914.300-301.;Nagy Szeder István 1936.112- 113.; Nagy Czirok László-Vorák József 1965. 354. Sz.A.-Sz.S. Torma István (? - ?) főbíró. 1746. ápr. 24 - 1747. ápr. 24. Forrás: BKML Kh. V.201.a. I. k. 150,p. Cs.G. Torma István (? - ?) főbíró. 1780. nov. 2.-1781. nov. 1., 1781. nov. 1.-1782. nov. 1., 1787. nov. 1,- 1788. nov. 1„ 1788. nov. 1.-1789. okt. 25. Másodbíró 1771, 1775. Forrás: BKML Kh. V.201.a. X. k. 291, З47.р„ XII. k. 76, 129.p.; Bánkiné 2001.29. Cs.G. Torma Mihály (? - ?) 1807 a tanács tagja. Hatszor volt főbíró: 1818. nov. 1-1819. okt.31, 1819. okt. 31-1820. okt. 19, 1826. okt. 29-1827. nov. 4, 1827. nov. 4-1828. nov.2, 1834. nov.2-1835. nov. 1, 1835. nov. 1-1836. nov. 6. Forrás: BKML Kh. V.201.a. XXVI. k. 528.p„ XXVIII. k. 116.p„ XXXII. k. 494, 654.p„ XXXVIII. k. 70, 152,p.; Bánkiné. 2001.16. Cs.G. Tormássi Lajos (Kkh., 1784. dec. 16. - Békés - Gyula, 1867. márc. 25.) orvos, Békés megye főorvosa. Tormássi János halasi református lelkész, később püspök fia. 1806-tól Bécsben orvostanhallgató, itt doktorált 1812. május 2-án. Két hónap múlva Békés megye főispánja a megye főorvosává nevezte ki. 1846. máj. 1-től Gyulán a megyei kórház főorvosa, majd 1848-tól igazgatója lett. 1862- ben otthagyta állását, magánrendelésének és a himlőoltásnak élt. 1862. júl. 21-én tartotta 50 éves orvosdoktori jubileumát. Cikkei: A mentő himlőoltásnak rövid történeti rajza, némely észrevételekkel (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, 1844); Mentő himlőoltás Békésvármegyében 1843 és 1844-ben (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, 1846). Munkái: Carmen honoribus III. J. V. nobilis ab Hildebrand dicatum, dum effigiem illius discipuli grati animi pingi curarunt, eoque occasione solemne festum celebrarunt (Viennae, 1811); Dissertatio inaugu- ralis medica de dignitate diatetici in curandis hominum morbis (Viennae, 1812). Irodalom: Szinnyei: 14.1914.332-333. Gy.A. Tormássy János (Kecskemét, 1746. márc. 12.- Kkh., 1814.) ref. lelkész, püspök. 37 évig volt Halas lelkipásztora, ebből hat éven át a Dunamel- léki Ref. Egyházkerület püspökeként szolgált. Iskoláit szülővárosában és Debrecenben végezte. 1769-ben a genfi egyetemen folytatott teológiai tanulmányokat. Hazatérte után 1771-től 5 évig kecskeméti lelkész, 1777-ben halasi lelki pásztornak hívták meg, 1791-ben egyházmegyei főjegyzőnek választották a Dunamelléki ref. Egyházkerületben. Részt vett a budai zsinaton és vezérszerepet vitt a lelkészi kar érdekeinek védel- mezésében. Az 1790-91-i országgyűlés ref. prédikátori tisztét ő töltötte be. 1807-ben püspökké választották. Korabeli újság tudósítása szerint püspökké avatására az egyházi előkelőségek és vendégek 40 kocsival érkeztek Halasra, akiket a város határában díszkiséret fogadott, s ezen alkalommal 4 napig tartó egyházkerületi gyűlést tartottak. Egyházi ügyekben hathatósan működött kerületében, itthon szívügye volt az iskola. Sokat fáradozott, hogy a diákoknak szállást és étkezést biztosító konviktusuk legyen. Ő maga jó példával járt elő, elsőként tett jelentős összegű alapítványt a kon- viktus javára. Az államosítás után egyházi iskolává lett gimnázium konviktusa róla kapta nevét. Felesége Varjas Mária, Varjas János debreceni tudós professzor leánya volt. Krisztina leánya Péter László halasi birtokos felesége lett, Zsuzsánna leánya Tóth István dunavecsei ref. lelkész felesége, Lajos fiából Békés megyei főorvos lett. Meghalt 1814-ben, rövid betegség után Halason. A Szilády Áron Társaság 1996-ban, születésének 250. évfordulóján emlékkonferencián idézte fel alakját. Azon terve azonban, hogy arcképét (relifjét) a halasi református templom falára elkészíttessék az ott levő Csokonay relifhez hasonlóan, még nem
