Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 1. Kiskunhalas rövid bemutatása Szakái Aurél
16 SZAKÁL AURÉL niek. 1664-ben már működik a református iskola. Amikor a török kiűzése után, 1699-ben összeírták a megmaradt lakosságot, akkor az itt élők majdnem háromnegyed része vallotta a családját máshonnan betelepültnek. Főleg a Dél-Dunántúlról (68%) költöztek ide. Buda és Szeged töröktől való visszavételére 1686-ban került sor. Ekkor vett új irányt Halas sorsa is. Azonban a felszabadító háború terhei nem szűntek meg ekkor. Az újjászerveződést és a nádori kiváltságok elnyerését jelzi az 1693-ban vésett új városi pecsét is. A „KUN HALAS VÁROSA PECSETI 1693” körirat három felfelé úszó halat övez. Az 1755-ből származó következő címeres pecséten fegyveres kiskun vitéz áll három keresztben egymásra tett hal felett. Ezzel létrejött Kiskunhalas ma is használt beszélő címere. (Az 1992-ben született legutolsó városcímer szerepel a Kiskunhalas almanach borítóján.) 1690 körül többször megerősítette a jászkun kiváltságokat a nádor (1693) és a császár (1697), azonban 1702-ben mégis elzálogosította a bécsi udvar a Jászkunság (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) területét. Ez a jobbágyi sorba süllyesztés elősegítette, hogy a város lelkesen üdvözölte a Rákóczi szabadságharcot. 1703. október 5-én jelentős csatát vívtak Halastól keletre a kurucok és a labancok. A véres összecsapás után 234 kuruc, de az ellenség vezére is holtan maradt a csatatéren. A halasi csata után 200 évvel emlékmű szervezésébe kezdtek a helyiek, amelyet 1904-ben avattak fel. A Jászkunság törvénytelen eladása a Rákóczi szabadságharc lezárulása után is napirenden maradt. Az országgyűlés 1715-ben és azután is többször foglalkozott a kérdéssel. Ezidőben földesuruk 1702-1731 között a Német Lovagrend, 1731-1745 között a pesti Rokkantak Háza volt. A jászok, kiskunok, nagykunok nem törődtek bele sorsukba. Több mint négy évtizeden át küzdöttek a földesúri uralomtól való megszabadulásért. Végül a korábbi kiváltságok visszaszerzése 1745-ben a redemptio (önmegváltás, „megváltakozás”) révén sikerült. Az egész Hármas Kerületre kirótt 580900 aranyforintos váltságösszegböl Halasra 50900 forint jutott. Ezt a nagy horderejű vállalkozást végül is sikeresen megvalósították. Az önmegváltás egyedülálló eseménye volt a 18. századi Magyarországnak. Az ország közepén a nagy területű Jászkunság kivívta a maga kiváltságos állapotát. Ezzel példát mutatott a mezővárosoknak is a maguk kiváltsága megteremtéséhez. A Jászkunság a redemp- tioval egy évszázaddal előzte meg a hazai jobbágyfelszabadítást. A redemptio hosszú időre meghatározta a lakosság gazdasági és társadalmi viszonyait, mert a földeket, a legeltetési lehetőségeket, a város vezetésébe való beleszólás lehetőségét a redemptioban való részvétel (redemptus gazda), ill. kívülmaradás (irredemptus) szerint határozták meg. A redemptio az itt élők kulturális öntudatát máighatóan megerősítette. Halas 1754-ig a Kiskunság központja volt. Nyakas protestáns magatartása miatt ekkor elvesztette a Kiskun kapitányság székhelyének rangját. A település ügyeit a
