Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 171 náth István fia, dr. Donáth Miklós ügyvéd közlése. Kép: Legyen világosság. Kkh., 2001.233. L.Gy. Dózsa Zsigmond (Dés, 1879. máj. 9. - Kkh., 1922. jún. 3.) dr., tanár. Édesapja sok mindenen keresztülment mérnök, 1848-1849-ben nemzetőr, honvéd, aki a szabadságharc bukásáig őrnagyi rangot ért el, majd Angliába menekült, ahol matróz, majd pedig kínai alkonzul is volt. Hazatérte után elvégezte a teológiát és Tordán lett lelkész. Dózsa Zsigmondnak 13 testvére volt. Közülük 10 meghalt. Tanulmányait - miután szülei meghaltak - a nagyenyedi református kollégiumban kezdte el, az utolsó két évet Szászvárosban végezte. Érettségi után jogot tanult Kolozsváron. Végzés után szolgabíró lett Felvincen. Innen Pápára ment teológiát tanulni. Lelkészi diplomáját is megszerezte 1905- ben. Mint diplomás lelkész elfogadja a halasi református gimnáziumban megüresedett vallástanári állást. Református hittanon kívül tanított görögpótló irodalmat, stilisztikát és verstant. A város közéletében is tevékenykedett. Az első világháború után 1920-ban a szerveződő kisgazdapárt mellett tevékenykedett a helyi választások kapcsán. Az 1921-1922. tanévben betegsége miatt szabadságra ment, és még ebben az évben elhunyt. Temetésén tanítványai nevében Nagy-Kálozi Sándor teológus, tanártársai részéről Fülöp Sándor búcsúztatta. Sírja az új református temetőben található. Irodalom: Gimnázium Értesítője 1921- 1922.; Gszelmann Ádám: Országgyűlési képviselőválasztások Kiskunhalason, 1848-1945, 26. (Kézirat). G.Á. Dunai Péter (Tiszafüred, 1921. júl. 25.-Kkh., 1991. aug. 14.) dr. 1979-ben Kiskunhalas város a Pro űrbe díjjal tüntette ki. Lásd még Kiskunhalas almanach Pro űrbe díjasok című fejezetében. Egri Kálmán (Nagykároly, 1842. nov. 12. - Kkh., 1907. aug. 27.) színész, népszínműénekes, színigazgató. 1863. jún. 25-én mutatkozik be színészként Kocsisovszky Jusztin társulatánál, majd Nyíri Györgynél játszik. 1869-ben színigazgató lesz, de csak tizenöt hónapig dolgozik igazgatóként. 1872-ben Völgyi Györgyhöz szerződött Kecskemétre, 1874-ben a pesti Miklóssy Gyulaféle színházhoz került, azután Egerbe, majd újra Kecskemétre ment. 1875-ben népszínműénekes lett, és mint Göndör Sándor alapozta meg hírnevét. 1876-ban a debreceni színtársulatnál, 1877-1881- ben a pesti Népszínháznál működött. Az új szegedi színház felépülése után évekig Szegeden játszott. Pályájának utolsó időszakában a bp-i Műszínkör rendezője volt. Dankó Pista dalainak egyik legjobb népszerűsítője volt. Nyugalomba vonulása után harmadik feleségével, Rónai Kovács Karola színésznővel Kkh.-on telepedett le és itt is halt meg. Irodalom: Magyar színművészeti lexikon. I. H.E. Egyed István (?-?) főbíró 1744. ápr. 24.-1745. ápr. 24., 1749. jan. 1.-1750. jan. 1. Forrás: BKML Kh. V.201 .a. I. k. 150. p. Cs.G. Egyed Izsák (?-?) Főbíró: 1719-ben, 1729-ben (ápr. 24-?) Forrás: BKML Kh. V.201.a. I. k. 149. p.; Nagy Szeder István 1936.339. Cs.G. Egyed Izsák János (Kkh., 1828 - Kkh., 1900 körül) Régi halasi családból, kisredemptus szülőktől származott. Mint szegény család gyermeke, csak két iskolát járhatott. Mint jó társaságbeli ember, a közeli száraz- és szélmalmokba, valamint a kovácsműhelyekbe járt, s múlatta, szórakoztatta az ottlévőket. 1863 után szemei elhomályosodtak, s kórházba került. Ott kezdett verselgetni, de azok szövegét már nem tudta leírni, haláláig fejben tartotta. Öregsége idején is mindig társaságban, emberek között érezte j ól magát. Legsikerültebbek jóütemű, csattanós, tréfálkozó rigmusai. A régi szabad jászkun gazdasági, társadalmi, politikai rend helyébe lépő új viszonyok legélesebb bírálója volt. Sógorával, Gőzön Istvánnal szoros barátságuk abban is kifejeződött, hogy versben leveleztek egymással. Költeményeit Nagy Czirok László, Gózon unokája jegyezgette le találkozásaik idején az 1890-es években, s juttatta el később a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. így maradt fenn mintegy 30 verse. Irodalom: Janó Ákos: Kiskun- halasi parasztverselők. (= Szakái Aurél szerk.: Adatok Kiskunhalas történetéhez). Kkh., 1996. 107-137.; Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kkh., 2001.28-29.', 102-109. J.Á. Éliás Antal (Orosháza, 1913. aug. 7. - Kkh., 1996. febr. 6.) cukrászmester. Édesapja Éliás Antal ács, édesanyja Dafkó Etel volt. Az elemi iskola négy osztályát, valamint a polgári fiúiskola négy osztályát Orosházán végezte el. 1927-ben továbbtanulását a kitört gazdasági válság megakadályozta, így munkát kellett vállalnia. Volt kocsifényező, üveg- és porcelánkereskedő. 1937. dec. 27-én sikeres vizsga után üveges mester lett. A cukrászattal először az orosházi Jantyik nevű cukrásznál ismerkedett meg. Később onnan hívták be katonának Kkh.-ra és ezután már itt is maradt. Kkh.-on bejárogatott a Závorszki cukrászdába segíteni, de ekkor még nem volt szakmunkás. Leszerelése után Bp.-re ment és ott tanulta meg a szakmát, majd készült fel segéd, és mestervizsgára, a József- körúti Szavarov-féle cukrászdában. 1939. dec. 18- án sikeres cukrász mestervizsgát tett és visszatért Kkh.-ra. A II. világháború alatt többször behívták katonának, de sikerült elkerülnie a frontot. Időközben megnősült. 1951. febr.-ban cukrászdáját
