Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)

MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon

164 KISKUNHALAS ALMANACH 54 és az 1854-55. tanév­ben. A márciusi ifjak között lelkesedett a for­radalmi eszmékért. Az el­sők között állt be Kos­suth seregébe honvéd­nek. Tizenegy csatában küzdött hősiesen. Súlyos sebesülése után Klapka György tábornok szemé­lyesen tűzte mellére a Vi- tézségi Érdemrendet. Vi­lágos után még mindig betegen gazdatiszt testvé­rénél rejtőzködött a galíciai határszélen. Később a Teleki grófoknál nevelősködött. Teleki Lászlóval a későbbi időben is levelezett. Okleveles pap és ügy­véd volt, mégis inkább a tanári hivatást vállalta. Nehéz körülmények között tanitott Losoncon. In­nen hívták el Halasra. Iskolavezetői teendői mel­lett irodalmat és történelmet tanított. Feleségül vette Thorma Imre halasi főbíró szépséges leányát, Katalint. Halasról Kecskemétre került, ott műkö­dött mint a jog és a teológia tanára. 1865-ben halt meg harctéri sebesüléséből maradt tüdőbajban. Költészetének legértékesebb emléke „Költemé­nyek 1850-60” című kötete. Arany János nagyra értékelte tehetségét. „A honszeretet lángjait szí­totta a mi iskolánk iljainak szívében is.” így em­lékeztek rá a református gimnázium öregdiákjai és tartották méltónak emléke őrzését. Sírja a régi re­formátus temetőben található. Forrás: Zámbó Au­rél 1934.20-21. Kép: TJM 17488/1. G.Á. Bundzsák István (Mélykút, 1881. dec. 7. - Kkh., 1947. márc. 13.) Kiskunhalas város nemzet- gyűlési képviselője 1944 és 1947 között. Lásd bő­vebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési kép­viselők című fej ezetében. Bús Imre (Kkh., 1890. dec. 7. - Veszprém, 1980. febr. 8.) Kiskunhalas város országgyűlési képviselője 1947 és 1949 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fejezetében. Bús Imréné Kisari Mária (Alap, 1910. nov. 13. - Veszprém, 1997. márc. 9.) tanár. A kiskunha­lasi Ref. Polgári Leányiskola tanára volt 1940-47- ig, majd az általa szervezett leányinternátus ve­zetője. Az iskolák államosítása után a Központi Iskolában 1948-58-ig, a Felsővárosi Iskolában 1958-64-ig tanított. 1964-68-ig napközis tanár­ként dolgozott. Szülei 12 gyermekes református gazdálkodók voltak. Elemi iskoláit szülőfalu­jában végezte, polgáriba Dunaföldváron járt. 1921-ben érettségizett a bp-i Evangélikus Le­ánykollégiumban. Felsőfokú tanulmányait az An­golkisasszonyok róm. kath. Polgári Tanárképző Főiskoláján és a Pázmány Péter Tudományegyete­men folytatta. 1935-ben magyar nyelv és törté­nelem szakokból polgári iskolai tanári képesítést szerzett. 1937-39 között Szentendrén a Ref. Pol­gári Leányisolában óra­adó, majd helyettes tanár. Az 1939-40-es tanévben óraadó a kisújszállási Községi Polgári Leányiskolában. 1940 szeptem­berétől a kkh-i Ref. Polgári Leányiskolában he­lyettes tanár, 1943-tól rendes tanár. A polgáristákat és az egyéves kereskedelmi szaktanfolyam ta­nulóit egyaránt oktatta. A polgári iskolához tartozó kollégium - leányintézet - megszervezője, nevelő tanára, majd vezetője, aki az örökhagyó özv. Szathmáry Sándomé terveit valósította meg, olyan halasiak, mint özv. Zseny Istvánná anyagi támoga­tásának segítségével. Kisari Mária tagja volt a Soli Deo Glória mozgalomnak, cikkei jelentek meg a Protestáns Tanügyi Szemlében, a Hajnal című kül- missziós lapban és munkatársa volt a Hajnalcsillag című bibliai gyermeknaptámak. 1945-ben az ő kezdeményezésére indította meg a Kisgazdapárt a Hadifogoly akciót, melynek keretében másokkal együtt segítette a halasi állomáson átszállított ha­difoglyok étellel való ellátását. Tevékenyen részt vett továbbá az ostrom idején kiéhezett bp-i gyer­mekek halasi nyaraltatásában, felerősítésében. Az átmeneti időszakban Kisari Mária megbízást ka­pott az intemátus berendezéseiből egy kollégium létrehozására, melyet végre is hajtott. Ez lett ké­sőbb a gimnázium kollégiuma. 1948-ban férjhez megy Bús Imre gazdálkodóhoz, aki akkor De­mokrata Néppárti országgyűlési képviselő. (1950- hen született Mária leányuk.) 1975-ig Halason, utána haláláig Veszprémben élt. Búsné Kisari Má­riának ellenforradalmi megnyilvánulásai és kulák származása miatt 1958-ban a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitányság Gyönköt jelölte ki lakhelyül. Ezt a méltatlan internálást azonban egy hónapon belül hatálytalanították. Sokat foglalkozott férje családja nevezetes tagjainak (Bacsó László pa­rasztverselő és Bacsó János egykori ságvári ref. lelkész) élettörténetével, munkásságával. A bp-i Ráday Gyűjtemény részére kéziratos anyagokat készített a leányinternátus történetéről és a hadi­fogoly akcióról. Forrás: Gelencsér Miklós: Piros kavics. Népszabadság 1979. nov.; dr. Gszelmann Adám: Bús Imréné Kisari Mária. Halasi Tükör

Next

/
Oldalképek
Tartalom