Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)

MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon

152 KISKUNHALAS ALMANACH követően Halason a városházán dolgozott. Közben a város sportjának szervezésében is részt vett. A Kiskun-Nagykun Viadalok életre hívásában (1934) és szervezésében jelentős szerepet vállalt. 1934-ben az Országos Sporttanács kitüntető ezüst plakettjét és oklevelét vehette át. AII. világháborút követően Németországba távozott és ott is halt meg. Forrás: TJM 20813. Kép: TJM 20850. Sz.A. Bácsalmási Péter, 1933-ig Skribanek (Bács­almás, 1908. nov. 16. - Bp., 1981. máj. 20.) dr., atléta, mesteredző, főis­kolai tanár. A középisko­láit Halason, a Szilády Áron Református Főgim­náziumban végezte. Ta­nítványa volt Nagy Káló- zi Sándornak, a Kiskun- halasi Atlétikai Club ala­pítójának, a gimnázium tanárának. A Magyar Testnevelési Főiskolán tornatanári diplomát (1932), a bp-i egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett (1937). Már a Testnevelési Fő­iskola hallgatójaként több számban, elsősorban hármasugrásban és tízpróbában nemzetközi szín­vonalú eredményeket ért el. Tagja volt az 1932-es Los Angeles-i és az 1936-os berlini olimpiai csa­patnak, mindkét alkalommal a magyar csapat zász­lóvivője. A BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) színeiben a berlini olimpián rúdugrásban holtversenyben 6. helyezést ért el. Hármasugrás­ban kettő (1931, 1932), tízpróbában öt (1931- 1934, 1937) magyar bajnokságot nyert. Legjobb eredményei: rúdugrásban 404 cm, hármasugrás­ban 14,74 m, tízpróbában 6762 pont (akkori ponto­zás szerint). Utóbbi, 1937-ben felállított csúcsa 11 évig volt érvényben. 1942-ben tagja volt a BEAC bajnok kosárlabdacsapatának. Később számos magasabb sportvezetői beosztást töltött be. A Ma­gyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya (1941-44), ügyvezető alelnöke (1946), a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége alelnöke (1946-tól). Mint testnevelő tanár a Bolyai Gimná­ziumban kezdte meg oktatói munkáját. 1941-ben már a Testnevelési Főiskola tanára, 1946-1954 között az atlétikai tanszék vezetője, 1954-57 kö­zött a főiskola igazgatóhelyettese volt. 1958-tól nyugállományba vonulásáig (1968) ismét a tan­széket vezette. Részt vett az edzőképzésben és to­vábbképzésben. 1957-ben a testnevelési és sport- mozgalom átszervezésére alakult kormánybizott­ság tagja volt. A 60-as évek végétől a MAFC-ban edzősködött, majd a BEAC szaktanácsadójaként tevékenykedett. Több atlétikai szakkönyv, tan­könyv szerzője volt. Halála után a Budapesti Egye­temi Atlétikai Club pályáján mellszobrot állítottak emlékére. Fő művei: Atlétika (főiskolai tankönyv Bp., 1949.); Atlétika (Bp., 1952); Az atlétika ok­tatási módszerei (Bp., 1953); Sportfoglalkozások felépítése és vezetése (Bp., 1955); Az atlétika oktatása (szerk. Koltai Jenővel, Bp., 1962); At­létika (írta a Magyar Testnevelési Főiskola mun­kaközössége. Vez.: Bácsalmási Péter és Koltai Jenő. Bp., 1967) Irodalom: Kahlich Endre - Gy. Papp László - Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896-1976. Bp., 1977. 559; Sportlexikon I. 1985. ÚMÉL 1. 2001. 245; TJM 20812. Kép: TJM 20850. H.E.-Sz.A. Bacsó János (Kkh., 1818. febr. 8. - Ságvár, 1871.) református lelkész. Szülei: Bacsó János és Kis Malmos Zsuzsánna redemptus földművesek. Szüleinek egyetlen gyer­meke volt. Közeli roko­na Bacsó László költő­nek. Iskolába Halason járt, a halasi algimnázi­umot kiváló eredménnyel végezte. Utána Kecske­méten az Akadémián és a Theológián folytatta ta­nulmányait. Bölcsésze­tet,jogot és teológiát tanult 1835-től 1841-ig. Az 1841-42-es tanévben ő a kollégium seniora és a felsőbb grammatikai osztályok tanítója. Tanító­sága leteltével 1843-tól segédlelkész. Több felé szolgált, így Halason is Gyárfás Pál lelkészsége idején, majd amikor Gyárfás halála után Szilády László ságvári, illetve jászkiséri lelkészt választot­ták meg Halasra, Bacsó János akkor került Ságvár- ra ref. lelkésznek. Ezt a tisztét haláláig, 1871 -ig el­látta. Ságváron ő már a harmadik halasi származá­sú pap, mert Szilády László, s annak elődje Csics- vai Vasas András is halasi származású volt. Későn nősült, felesége Szerdahelyi Keserű Eszter, akitől négy gyermeke született. Amikor Bacsó Jánost, 1871-ben, a kaposvári papi gyűlésre menet agy­vérzés érte, gyermekei még kiskorúak voltak, ezért még életében úgy rendelkezett, hogy a gyermekek gyámjául Puskás János juti (Somogyjut), később látrányi lelkészt kérte fel. Puskás János e tisztét hí­ven ellátta, Bacsó János meglehetősen jelentős va­gyonát az árva gyermekek taníttatására fordította. Bacsó János tudós ember hírében állott, több nyel­ven beszélt, gyönyörű könyvtára volt, irodalmi te­vékenységet is folytatott, bár versei közül nyomta­tásban csak kevés jelent meg. Jelentős nagyságú

Next

/
Oldalképek
Tartalom