Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
szerepét; a középkori szakrális helyek 18. századi profán használatát; középkori különleges kultuszok emlékének fennmaradását. Alábbiakban idézünk néhány vallomásrészletet a hajdani kápolnáról. Az idézeteket úgy válogattuk össze, hogy képet adjanak a kápolna lassú pusztulásáról és egykori használatának felvillanó emlékfoszlányaiból. Valamennyi vallomás 1759- ben hangzott el. Fejes András 78 éves juhász, félegyházi lakos vallotta fiatal bujtár korára, a kuruc világ előtti időkre emlékezve: „Még akkor pedig, hogy a Tanú bujtárképpen ezen a' földön elsőben meg fordult majd egy ember magosságra fen volt a' Kápolnának a' kő fala , elegetis tüzelt a' Tanú mellette”. Darabos György 79 éves juhász, mélykúti lakos az 1700-as évek elejére emlékezett: „...azon Halom tetejében lévő régi Kápolna Majsaj Kápolna lett volna, volt is azon Kápolnának, midőn a' Tanú az Halasiak nyáj juhaj mellett kezdett bujtárkod- ni, mint egy övedzésig való kő rakása, úgy hogy a' szél ellen benne tüzelleni igen alkalmatos volt, s tüzeltis a' Tanú... ”. Busa Dániel 70 éves juhász, kecskeméti lakos, fiatal éveinek tapasztalatait idézte föl: „Az Kápolna halmon még a' Tanú búj társ ágában a' Kápolnának mint egy térdig való rakása volt, főzött is a' Tanú benne, szél ellen kivált még akkor lehetett benne tüzelleni... ”. Gúnya János 78 éves juhász, kecskeméti lakos, aki a 18. század első évtizedeiben Halas környéki pusztákon pásztorkodott, a romok pusztulásának fontos állomását örökítette meg: „...az Kápolna halomis illyan határ légyen, kinél már Bodoglár Majsátul el marad s kezdődik Tajó, így is Bodoglár s Tajó részéül szeglet határ Majsának pedig folyó határja, ezen Halmon ugyan a' Tanú fen állónak nem éré a' Kápolnát, melyrül Kápolna halomnak hivattatik, de csak akkoriban kellett le dölleni a' kő rakásának, mert', hogy a' Tanú Majsán kezdett bujtárképpen szolgálni, még akor a' Kövek sem gyepesedtek be... ”. Szőke Mihály 46 éves juhász, bátmonostori lakos, aki az 1720-as évek vége táján bujtárkodott Halas környékén, hajdani számadójának szavait közvetítette: „...Számadó Pásztor Gazdája Kiss Gergely ...mondotta, hogy az ollyan Kápolna lett volna, hogy abban Szent Mise is szolgáltatott... ”. Pintér György 65 éves juhász, szegedi lakos, ugyancsak a fentebb említett Kiss Gergely számadó juhász oktató történeteiből származtatta ismereteit: „Az Kápolna halma, hogy határnak tartatott volna, nem tudgya, hanem arra emlékezik, hogy... számadó gazdája Kiss Gergely azt mondotta, hogy addig vagyon a' Majsaj föld az Kápolnátis Majsaj Kápolnának nevezte, és hogy az előtt midőn Máj sät lakták, a’ régi Majsaj lakosok azon Kápolnához Búcsúvalis jártak... ”.94 Az első négy vallomásban a kápolna sorsát követhettük. A legrégibb időre emlékező tanú a kápolna falait még ember magasságúnak látta. Később övedzésig, majd térdig értek a falak. Végül a kőfal leomlott, és elkezdődött a kőrakás gyöpesedése. Az ötödik vallomás a táj 16. századi pusztulása előtti időket idézi föl 414
