Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
de az meglehetősen alacsony lehetett. Végh István és Hodosi Péter levele szerint, amikor Batthyány Kázmér kormánybiztos megtudakolta „a Halasi mozgó nemzetőrök számát, felette csudálkozott azoknak csekélységén, jól tudván azt, hogy a már eddig mind Szabadkára, mind Szegedre küldött községek nemzetőrei - száma népességhez aránylag - hatszorosan is felülmúlja a Halasiak csekély számát.” A kis létszám miatt a halasiakat más, idegen századokba kívánták beosztani, amit érthetően sérelmeztek a levélírók.189 A szerb felkelők március 5-én kísérletet tettek Szabadka elfoglalására. A mintegy 3 000 fős magyar sereg Bajmoktól északra a kaponyi csárdánál vette fel a harcot. Az ütközet a magyarok győzelmével ért véget.190 Erről Spelletich Bódog szabadkai kormánybiztos a következőképpen számolt be Halas városának: „Mint midőn az ördögnek az isten nevét említék, úgy futottak a gazok hányát homlok, az oldalukba került derék vitézeink előtt. És uraim e vitézek fele, ép azokból áll, kiket egy részben Önök is állítani szívesek valának. Tulajdon rokonik és annyok fiai.”191 A bajmoki győzelem végleg elhárította annak lehetőségét, hogy Halas a szerb támadások előterébe kerülhet. A Duna-Tisza közének északi részén azonban még mindig ellenséges erők tartózkodtak. Baját február 14-én szállták meg, Kalocsára pedig március 19-én vonultak be a császári csapatok. Március 22-23-án több ezer horvát katona szállta meg a solti járást.192 Halason március 18-án határozta meg a képviselőtestület a követendő magatartás elveit, egy esetleges katonai megszállás esetére. Határozatuk szerint: „... gyáván elfutni, s meghódolni a cs. seregnek nem fogunk, - hanem az okszerű önvédelem, s egy polgár életének, s vagyonának is haszonnélküli fel nem áldozása eszméjénél, s elvénél fogva, magunkat a lehető körülményekhez képest megvédeni, legalább kárvallásokról megóvni elhatározott akaratunk.”193 Az „okszerű önvédelem” jegyében Csorba Zsigmond főhadnagy vezetésével mintegy 50 halasi gyalogos nemzetőr foglalt előőrsi állást Pirtón. Bíró Áron pedig Vadkerten igyekezett híreket szerezni a császáriak helyzetéről. A hírek megnyugtatóak voltak, mert a császáriak Kalocsa irányába húzódtak vissza.194 Időközben a bácskai hadszíntéren megkezdődött a magyar csapatok ellentámadása a szerb felkelők ellen. Ennek terheiből természetesen Halas is kivette a részét. Március 8-án Spelletich Bódog kért a várostól fegyvereket, dobokat és dobosokat.195 Március 13-án Batthyány Kázmér szólította fel Halast, hogy süssenek minél több kenyeret és szállítsák Szabadkára. Ugyanekkor minél több szekér küldését is elrendelte a kormánybiztos. Batthyány intézkedett arról is, hogy a „halasi s ott öszvesereglett Kun lovasságot haladék nélkül küldjék át Szabadkára, hol további rendeletemet veendik.”196 A lovas szabadcsapat kiindítása bizonyos bonyodalmakat okozott. Egyrészt a csapat fegyelmével adódtak problémák, melyről Kossuth is tudomást szerzett.197 Másrészt Balajthy Vendel már korábban leszögezte, hogy a szabadcsapatnak „egyedül a Kis Kunság megvédése van kötelességül szabva, ettől eltérni a kormány 87
