Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
múlást. A város vezetői nagyon is tisztában voltak azzal, hogy az erőviszonyok a szerbeknek kedveznek, így a városuk is veszélybe kerülhet. Azt is jól tudták, hiszen a délvidéki táborozások alkalmával személyesen szerezhettek tapasztalatokat a szerb felkelőkkel vívott harc kegyetlenségéről, hogy egy szerb megszállás a város pusztulását jelentheti. Jellemző, hogy amíg az előző hónapokban a képviselők csak havonta négyszer üléseztek, addig 1849. februárjában tízszer ült össze a testület. A rendkívüli gyűlések gyakorlatát egyébként legalizálták is. Felhatalmazták az elnököt, hogy 6 képviselőtárs felhívására gyűlést hirdethet. A rendkívüli gyűlés akkor is határozatképes, ha „tagjai törvényes számmal jelen nem volnának.” A rendes képviselőgyülést, a határozatok gyorsabb kihirdetése miatt, vasárnapról áthelyezték péntekre. Ezen minden képviselőnek hívás nélkül meg kellett jelennie.138 Szabadka január 23-án értesítette Halast, hogy Bács megye vezetősége egy 5 000 fős őrsereg felállítását határozta el, azonban elképzelhetőnek tartották, hogy ezen erő is kevés lehet a szerb felkelők megállítására. Ezért arra kérték Halast, hogy „a veszély netaláni beálltával önök is eleve rendezendő egész erejüket első hírre hozzánk csatolják, hogy így közös erővel városunkat, s városukat is akár a Szabadkai részben kész sánczokból, akár pedig a körülmények szerint más alkalmas állásból védelmezhessük.”139 Halas ígéretet tett egy 1000 gyalogosból és 100 lovasból álló segélyerő készenlétben tartására. Erre szinte azonnal szükség is lett, ugyanis január 24- én reggel Halasra érkezett Szabadka segélykérő levele. „Barátink a veszély tetőpontját elérte. Szabadka eleste után Halasra kerülend a sor...” - írták a szabadkaiak.140 Halason azonnal népgyülést hirdettek, mely előtt „a veszedelem nagysága le rajzoltatván,- az indulás másodnapra u. m. 25-ére halasztatott, és elrendeltetett.”141 Szabadka segélykérését Halas továbbította a környező településeknek is. Január 25- én a kiskőrösiek érkeztek Halasra, hogy pontosabb híreket nyerjenek.142 Szabad- szállás január 26-án küldött tudósítást arról, hogy a népfelkelés rendezve van, készek az indulásra, de bővebb tudósítást várnak.143 Kecskemétről Horváth Döme ügyvéd utazott Halason át Szabadkára, hogy a helyszínen informálódjon a segítségadás szükségességéről.144 A halasiak segélyereje január 25-én vonult Szabadkára. A „lelkes kunok” nagy száma megnyugtatóan hatott Szabadka vezetőségére. Annál is inkább, mert Szegedről is ígéret érkezett, hogy egy zászlóaljnyi gyalogságot, lovassággal és tüzérséggel megerősítve, Szabadkára küldenek. A halasiak is bizakodóak voltak, mint azt az egyik halasi nemzetőr megfogalmazta: „a veszély sem olyan nagy itten, mint mondották, az ellenség még csak Hegyesen van, a mi Bácskai önkénteseink pedig Topolyán várják őket, s ha a Szegedi erővel még ma csatlakozhatunk Kunok, majd vissza kísérjük őket lakhejeikbe.”145 A halasiak egysége Szabadkáról Topolyáig, majd onnan Bajsáig nyomult előre. A Szabadka védelmére összpontosult nemzetőrök parancsnoka, Végh Bertalan őrnagy tervbe vette a további előrenyomulást Kuláig, de ebben a halasiak már nem 82
