Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
lyösnek egyet a’ Juhásznak is edgyet.” „Hol vetted a’ Bőrt annyi Bundának?” „Antal János Úr cselédjeinek ki adván a’ Juhász, a’ Bundás Gazdák kiki a’ magáét hozzám hoszta.” De a pásztorok között is kialakulhatott érdekellentét, ami segített a tanácsnak kideríteni az igazságot. Ezúttal Tompa Pista ellen vall pásztorunk: „béribe ígért bundának való bőrökért kezdette a’ Juhokat vagdalni, és ezt elleneztem nékie.”130 A lopások kiderítése közben számos egyéb adatot is megtudhatunk a pásztorokról, így például a viseletűket, az étkezési szokásaikat, és megismerhetjük azt a térben és időben mozgalmas életet, ami jellemezte őket. A lovat ellopó embert így írja le egy szemtanú: „fiatal legény és bajusztalan volt, haját két felől csomóba hordozta, sarkantyús csizmája volt, csákós fekete süvege volt, de a csákója felakasztva volt.”131 Érsek Ferencz juhászbojtárt azzal vádolják a gazdái, hogy „miképpen tegnap előtt ... a Szamárral kenyérért bé jött volna, ’s a szamarat semessen (sebesen), és véressen vezette Bikit István Istállójában bé kötötte, ...atzéljával sértegette a szamarat, azon való bosszúságából, hogy a szamár ötét valamely sövénynek szorította, ’s a szorítás közben a szűrit el szakasztottá.”132 Kis Istók 20 esztendős csikós vallja „Hétfőn reggel az Halasi földön Harka Szélbe el hagyván a’ Lovakat, bé mentem a Harkai Gulyáshoz a’ véget hogy valami kis folöstökömöt kapok, amint hogy Tarhot is ettünk ...”133 A halasi ember kapcsolata a külvilággal Bellon Tibor tanulmánya és néhány itt közölt adat is érzékelteti, hogy a halasi társadalom legmozgékonyabb rétege a pásztoroké. Származási helyüket tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a 18. század közepén elsősorban dunántúliak, (Somogy, Zala, Győr, Veszprém, Tolna és Fejér megye településeit jelölik meg szülőhelyükül,) valamint a közelebbi Pest megyéből valók. Elvétve kerül a halasi pusztára hevesi, nógrádi vagy tiszántúli pásztor. Rendszerint több állomáshely után jutnak Halas határába, de sok esetben innen is tovább állnak. Egy helyen csak 1-2, vagy néhány évet töltenek. Továbbállásuk oka sokszor az, hogy valamilyen állatkárt okoznak gazdájuknak, nem tudnak elszámolni a rájuk bízott jószággal. Az ellopott állat pénzzé tevése, az elveszett állat keresése, és új munkahely keresése céljából kelnek útra. Otthonosan mozognak a határbeli kocsmákban, a szegedi, a bajai, a kecskeméti és más vásárokban. Leggyakrabban a paksi réven mennek át a Dunántúlra. Tiszántúli emberrel legfeljebb a szegedi vásárban vagy börtönben találkoznak. Nézzük a pásztorok szándékát, cselekedetét és útját e példán keresztül: Kerek Jóska a 18 esztendős Táczról (Fejér megye) való gulyásbojtár 1759-ben így adja elő élete sorát: „Ezelőtt négy esztendőkkel elsőbben Ravasz Györgynél Béresül, azután Eresztői Gulyásnál bojtárul, tavai pedig Péter Ferencz Úr Gulyájánál szolgáltam, most pedig Boros Ur Gulyája mellé vagyok szegődve bujtárúl.” Elfogatásának okát így magyarázza: „múlt tavaszkor hazámba szándékozván vissza menni, s a végre amely kisded deres Kanczát egy him Borjún és három forintokon vettem Kiskőrösi 463
