Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
tus Successori (közvetlen örököst) ki rekesztvén ... Néhai Balog János Bátyám Uram Özvegye Kis Ersébet... Kis Ersébet Ángyom Asszony...”*1 Ebből a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a szülők férfi testvérére vonatkozik a bátyám uram megnevezés. A bátyám terminus igen gyakran használatos az örökösödési perekben. Csak ritkán különböztetik meg a testvérbátyám, édesbátyám szótól, amely már saját édestestvért jelent. A mindennapos helyi gyakorlatban ez nem okozott gondot, mivel a közösség ismerte az adott rokonságot. A házastárs megnevezésére az uram, a férjem és a hites társam egyaránt előfordult a 18. században. Úgy tűnik, hogy ezek közül az uram megnevezése a köznapi, és a másik kettő a hivatalosabb. Csapi Mihály özvegye Ökördi Ilona 1782-ben írt beadványában két terminus is szerepel: „Boldogult Csapi Mihály törvényes Férjemmel számos esztendőkig együtt élvén ... Uram életében a Leányoknak utolsó és végső Atyai s Anyai akaratunkat megmutattuk...”83 1760-ban Jó Susánna Buda Péter második felesége végrendelkezik: „... Melyeket minthogy mostani Férjem Házán kívül megboldogult Illyés János Urammal kerestem mindeneket hagyok Gyenise Ferencz és Illés Ersébettül származott Unokáimnak.”*4 A házasság révén a rokonságba került az előbb említett ángyomasszony és a sógor. Az 1749-ben testamentumot tevő Patay János a következő személyek javára rendelkezik: Hites Társam Albert Judit, Patai János első feleségemtől való fiam, Albert István Sógor Uram, Patai István Prédikátor Ötsém Uram, Pap Susánna Húgom Asszony.85 A házastárs révén nyilván bővül a rokonság. Antal Györgyné, alias Berkes Ilona özvegységében legfőbb segítője a menye maradt, így a végrendeletben is ő az első számú megnevezett. „/Hagyok/ Berkes Mártonné Menyem Asszonynak mint hogy sok esztendők el folyása alatt Özvegységben véle együtt nyomorúságban éltem, hagyok egy mentét, egy pár csizmát, és fél Ágyat, és valami Aprólékos Jószág az Házban találtatik mindeneket!”86 Ugyanez időtájon Kulcsár Mihály ingó és ingatlan vagyonát „Feleségének, s Felesége után való Napa Asszonyának” ... hagyja.87 „Kollár István meg halálozása után Ipa Albert István az árvák szükségét látván, ... 2 Tavali Borjut eladván 12 Rforintokon, melly pénzt nagyobb részént az árvák szükségire forditóttá.”88 Jósa Nagy János 80 éves senator 1759-ben azt vallja, hogy „Nagy Judit (Gácsi Szűcs István felesége) édes Attyával Csizmadia Nagy Istvánnal lévén vő társ és innét jól esmerte és tudgya bizonyossan hogy az Exponens Szüleinek halálok után, ezelőtt mintegy 20 esztendőkkel a’ Pestisben itt Kun Halas Városában maradott Kamarája, Szőleje, 2 borjas Tehene, házi eszköze ...”89 A redemptio és az ahhoz kapcsolódó jogrendszer a nemzetség intézményét egyes elemeiben tovább éltette (öröklési jog, elővásárlási jog), sőt az ingatlanokra kiterjesztve azt megerősítette. A rokonság intézményének működését alapvetően meghatározta egy konkrét előd (redemptios ős) tette. A továbbiakban e személyhez viszonyítják a rokonság számontartását, őrködnek az általa szerzett/váltott vagyon felett. A 19. század első felében ezt a szemléletet sikeresen védik. A nemzetség intézménye a háttérben sikeresen működik annak ellenére, hogy közben a családszervezet 455
