Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
általunk ismert egyik legrégebbi végrendelet 1726-ból. Daczi István a következőkkel kezdi: „1., Az én Feleségemet hogy elvettem én semmit hozzá nem vittem, hanem az övére mentem és eddig abbúl gazdálkodtam, ezért az én adósságomért senki őtet nem háborgathatja, hanem az adósságnak az szőlőmbűl kell ki telni...”65 Vékei István felesége Suba Sára 1819- ben panaszkodik, miszerint 26 éve maradt özvegyen. A férje az „özvegyi tartására” egy pászta szőlőt, két jármos ökröt és nyomási szántóföldet hagyott. 24 évig János fiánál lakott, de annak halálával másik fia gondviselése alá került. Gergely fia hamarosan elprédálta az anyja vagyonát „emellett fő ként úgy meg útáltak, fő képen a’ felesége, hogy készebb volt a Házát is oda hagyni tsak engem ne lásson, harmad napig sem jött haza, mind addig míg rajtam vég képpen ki nem adtak. El halgatom itt minden potskosságait, melyekkel a’ Menyem illy rövid idő alatt kisebített, tsak az egyet említem, hogy ez előtt két héttel a’ fiam 88 Esztendős koromban szekérre rakott, és fényes Nappal, nagy perrel Susánna léányomhoz Pálfi János vömhöz hurtzolt, már most ezeknél kéntelen vagyok magamat utolsó időmben Halálom előtt békességben meg vonni. De mivel ezek is szegények sok apross Gyermekkel vágynak, ’s a’ magok vagyonnyából nem tarthatnának; kívánom azért hogy Gergely fiam mind azokat valamellyek nekem Özvegyi tartásomra rendeltettek e mai naptól fogva vöm Pálfi János kezéhez adja...”70 Az is előfordul, hogy özvegységére mégis egyedül marad a szülő. 1782-ben Csapi Mihály özvegye Ökördi Ilona keserű megjegyzése is erre utal: „Mint eddig, nem tartott egyik vöm, vagy Leányom, úgy ezután sem tart, tanultam és tudom boldogult férjemről, hosszas betegségében sem a vők, sem a Leányaink nem táplálták, nem ápolgatták...”71 Rokonsági terminológia A 18. század közepén élő rokonsági terminusok tárháza igen gazdag. A következő vérrokonsági elnevezések dívnak: attya, annya, édes attya, édes annya, testvér öccse, nénnye, testvérhúgom, húgai, édes néném asszony, testvérbáttya, bátyám, házas fia, nagyattya, nagyapa, nagyannyok, öreg annya, unokaleány, unoka. Az összefoglaló terminusok a következők: családnév + atyafiai, unokaatyafiak, családnév + família, háza népe, maradíka, maradéka, utód, vér, közelebb való vérek, két rendbeli unoka, mindkét ágon, leányi ág, fiú ág, rokonság, családnév többes számban. Az alábbi házastársi rokonsági terminusokkal találkoztunk: ura, hites társa, férje, felesége, első feleség, velem való asszony (élettárs), ángya, ángyomasszony, ipa, napa, napaasszony, ipamuram, mostoha anyja, mostoha, másik attyok, másik atyám uram, vőtárs, sógorom, menye, veji. Nézzünk most néhány példát a ma már nem ismert, vagy nem használatos rokonsági megnevezésekből! Leggyakrabban használt összefoglaló terminus az atyafi. Ezt értelmezik egy konkrét személyre, szűkebb vagy tágabb rokonságra vagy általánosan is. A Babó István halálakor felvett egyezségben elkülönítik édesanyjuknak alla- túráját, ezen belül azt is kimutatják, ami Német István Atyafinak Testamentumából (végrendeletéből) származik. Majd megtudjuk azt is, hogy „Ezen Inventált (leltárba vett) jószággal az Atyafiak (az anya és öt gyermeke) amint declarálják (kinyilvánítják) úgy egyeztek ... Az Hajadon Leány Susánna résziről az édes Annyok és az 453
