Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
„Elsőben is. Mi illeti Istenben boldogult Eleimről, és édes Atyámról való Jószágot, Nevezettesebben a melly Jószág Néhai Péter István édes Atyám egy, más részről pedig véle egy testvér Atyafíu Néhai Péter Ferencz Bátyám Uram Maradéki Péter Miklós és István között még in Ao. 1726. Atyafiságosasan instituáltatott Osztályból egymástól való elváláskor fent nevezett édes Atyámnak jutott, ámbár azon osztályról semmi Levél nem költ mind azon által mivel már akkor Feleséges és Gazdaságot viselt Ifjú voltam ...”64 Ekkor az édesapjának 800 rénes forint készpénz, 6 jármos ökör, 3 hátas ló, 30 gulyabeli marha, 12 méneses ló, 150 juh, ház, és a házhoz tartozó épületek és egy szőlő jutott. Ferenc Anna - Ferenc István özvegyétől - nem követel az ősi jussból, mondván „noha én semmit sem kívántam a magam részére; mivel az édes boldogult Bátyám Uram engemet mint édes Atya úgy tartott, és Édes Ángyom Asszonyt is búsítani sem kívántam; hanem eő Kegyelme maga szíves hozzám való jó szántából ajánlott egy nőstény Borjút.”65 1751 elején „Csapó Mihály és János testvér Attyafiak egymástól elválni kívánván Jószágokat kettöjök között felosztani szándékoskodnak, s a’ végre élőnkbe jővén jelentették mindketten, hogy Házi örökségek és egyéb ingó és ingatlan Javaikat magok között a’ mint reménlik Atyafiságossan elosztják; A Házat Mihály /kapja/, melyben édes Annyával marad, Jánosnak jövendőben segíteni fog Házat építeni; csupán csak Szarvas Marháikat szeretnék emberséges ember által kézre bocsáttani ... Deputátós Uraimék az Osztályos felekkel Nyilat vonattak...”, de előbb „az édes annyoknak ruházattyára és táplálására kiszakasztottak 1 tehenet rúgott fiával. A szállást és szántóföldeket a két férfi között egyenlően osztották fel.”66 A nemzetségi elv érvényesülését, továbbélését biztosította az adásvételi, és az öröklési rend. Sózó Mihály 1759-ben Gál Jánostól visszaköveteli a megvett szőlőt, aki mint „Atyafi (a kinek Nagy Annya Néhai Tálos István édes Annyával egy testvér volt.)” 1761-ben „Halas redemptus Lakossának Sózó Mihálynak mint a ... Tálas Famíliához Férnek minden jussát” vissza is adják.67 1794-ben Sudár Varga György egy másik perben tanúként, mint szőlőszomszéd vallja, hogy „Szokó Pál és Ferencz egy testvér Atyafiak, egész Szokó Ferencznek haláláig együtt laktak mint osztatlan Atyafiak; Kik együtt laktokban vettek egy Szőlőt.... e Tanú emlékezik a Sár-állásban egy házra, melyet említett Szokó Pál és Ferencz Atyafiak építettek...” A per során Pál leányai kérik vissza a „mag nélkül elhalt” Ferenc vagyonát, annak felesége második férjétől származott gyermekeitől, hivatkozva az 1723. évi 47. törvényre, miszerint „akarmi Névvel együtt szerzett jók légyenek azok az együtt Szerző Vérekre tartoznak által menni; ha deficial (megszakad) a Vér, a kivel együtt szerződött a jószág, és így idegenre míg az együtt Szerző Atyafinak gyermekei vágynak nem tartozik az illyen jószág által szállani.”68 A nagycsalád azonban nem lehetett kizárólagos családtípus a településen. Erre utal az egyrészt, hogy vannak családok, ahol a házban zsellércsalád is lakik; másrészt, hogy vannak családok, ahol a nő családja fogadja be az ifjú párt. Erre példa az 452
