Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
hány szór... azt békességessen fel takarták és el hordották... a' Tázlári Pásztorok mindenkor nagy vigyázással voltak, hogy azon vetésekben kárt ne tegyenek... ”. (Kmety- kó János, 53 éves, petrováci lakos 1756-ban.)127 „...Szolgálattyának ideiben némely Halasj Gazdák több között Gyulaj Mihály ezen Tanúnak Gazdája Harkaj Pusztát arendában bírták, és Harkaj Pusztában majd nem az Rókalyukas köz határig szántott az Tanú, fel takarításnak ideiben pedig ugyan ott közel Rókalyukas határnál egyben hordották Harkaj Pusztán sőt elis nyomtatván, midőn a nyomtató Lovakat ménesre kívánta volna vinni a' Tanú, akkoron mondotta említett Gazdája, hogy túl azon a' Rókalyukas hányáson Bodoglárj határ volna... ”. (Szula Pál, 45 éves, kiskőrösi lakos 1747-ben.)128 „ Polgárdj Pusztát sok Esztendőktül Gróf Butlertül Halas Várossá arendálván, az Contractusnak pediglen utolsó Esztendeiben, mivel meg nevezett Pusztaiul el kelletett vala nekik esni, rajta levő árpájokat mind maga a' Pátens, mind pedig több Halasaik el hordották, az földeken mind azon által hagyván obvenialandó Tizedet, mellyet annak utána meg boldogult Cardinalis Csákj Kalocsai Érsek eő Eminentiája számára néhai volt Tisztartója Síim Úr el hordotta ”. (Gyulai Mihály, 55 éves halasi gazda, 1745-ben.) Nagyjából ugyanígy mondta el a történetet Péter István 45 éves halasi gazda is, de utolsó mondatát megtoldotta a polgárdi árpa körösztökbe rakásának említésével.129 ,,...a' Tanú gyermek korában...a Ketskeméti út körül, hol most is a' Halasiak tavasz vetések vagyon, Szentpéteri névő Halasi Gazda Embernek köles vetése lévén, midőn a' köles éréshez közelített volna, azt a Tanú, mint más nagy dolgot nem tehető gyermek egy hétig őrzötte nappal a kátsáktól... ”. (Szívós András, 42 éves, pataji lakos, 1756-ban.)130 Pusztai állattartás, pásztorélet A halasi vonatkozású határperek tanúinak többsége a juhászok, gulyások, göbölösök, csikósok köréből került ki. Ezért a vallomásokban se szeri se száma az állattartás és a pásztorélet világát tükröző adatoknak. Különösen figyelemre méltók a családi nyájakra, gulyákra, ménesekre utaló emlékezések, valamint a pásztorok nagy tájismeretét, Duna-Tisza közi otthonosságát szemléltető vallomások. A tanúskodó pásztorok sorsfordulataiból gyanítható, hogy a különböző pásztorféleségek, vagyis a csikósok, gulyások, juhászok közötti határok a 18. században nem voltak olyan merevek, mint azt a 20. századi néprajzi irodalom sejteni engedte.131 Alábbiakban olyan vallomásrészleteket idézünk, amelyek fontos adalékokat tartalmaznak a Halas környéki puszták állattartásáról, pásztoréletéről: „...Szolgálván a' Tanú ennek előtte 30 Esztendővel Halason Farkas Gergőnél csikósul... Albert Kopolyáján...ménesét sokszor itatta”. (Lakatos János, 52 éves, szabadkai lakos 1761-ben.)132 „Ez előtt circiter 20 Esztendőkkel Halasi néhai Farkas Gergely csikóssá lévén, ezen Zsebi homok határon több pásztortársaival eleget hevert... ”. (Bakos István, 51 éves, vecsei lakos, 1746-ban.)133 422
