Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 10. Bárth János: A halasi határperek történeti-néprajzi tanulságai
határiban semmit, vagy keveset kaszálhattak, mindjárt azon út mellett lévő völgyet Halasiak kaszálván, maga a' Fatens ott gyűjtő lévén azon Völgyben lévélt boglak- bul Néhai Üdvezült Cardinalis Csáky Eminentiajának Dézmát attanak vala és azon szénát az partban lévő Majorokhoz be' is hordották”. Ugyanerről Gyulai Mihály 58 éves halasi gazda így nyilatkozott: „...egykori Esztendőben, a' nagy szárasság miatt sem az magok határában, sem pedig az meg béllelt Pogardi Pusztában nem kaszálhattak, azértis Méltóságos Cardinális Csáky О Eminentiája úgy mint Kalocsai Érsek engedelmibül mindjárt az út mellett lévő völgyben, mind valóságos Csalai határban, Dézma alá kaszálván a' Fatens maga béresseivel és több számú Halasiakkal, melly boglákbul a' Dézmát az Érseknek a' Fatensis több Halasiakkal ki atta, és a' hegy oldalában lévő Majorjához az Érseknek onnét obvenialandó Dézmájokat bé hordották”.'09 Deák Mihály 70 éves szabadszállási lakos 35 évvel korábbi halasi juhászkodására emlékezett 1761-ben Kecel és Halas perében: „...Szöllős hegyet akkorban Szarkási állásnak nevezték, ...azon hegy mellett akkori háború időkben többnire Szarkási földet Halasi Lakosok, úgy mint Gyulay János, Bikét Geczj és mások többen kaszálták azon okbul, hogy ezen a'pusztaságon hamaréb maradhatott hadi emberek előtt Kár nélkül a' Szénájok”."0 Az ivánkai per mellékleteként jegyezték föl Halas város képviselői: „Anno 1758. Die 11-a Mensis Augusti Tekintetes Antal János Uram Ivánkai Pusztának Arendáto- ra Füzesi pusztánkról Vas János lakosunknak circiter 20 Vontatóra való szénáját fel gyűjtettvén szekerén el hordotta melly plága földnek, honnan a széna el hordatott széle 209 lépés, hossza 560 lépés”.'" Pirtó 1756. évi perében vallotta Gerebes Ferenc 64 éves szabadszállási juhász: „...a Halasiak...a fűzfa Kopolya körül, s azon alól is a laposokat kaszálták, s kaszálás előtt, hogy annyival inkább a Pásztorok a tilalmát meg esmernék hantokkal is fel hányták a Pirtó kerületit a’fűzfa Kopolya felöl”. Virág Mihály 65 éves szabad- szállási juhász ugyanott, ugyanarról így emlékezett: „...a Tázlári Arendátorok marhái közel a Tóhoz koránt sem jártak, ki vált Kaszálás előtt, mivel azt a Halasiak Kaszálónak minden esztendőben tartották s minden féle Pásztoroktul a végre erőssen tilalmazták is, és ugyan ott a város számára kaszált szénát is jól tudgya, hogy egyszer a Boglya halmon alól lévő homokra rakták két kazalban, s azt onnan békességessen el is hordották... ” Gombos István 50 éves szabadszállási juhász is elmondta emlékeit 1756-ban a Pirtó-széli halasi kaszálókról: „...a Pirtó környékét egészlen fel a Szőlős hegyig mind fel hantsikolták a Halasiak, úgy Kaszálónak tilalmazták, nem is merték semmi féle Pásztorok járni egész Őszig, meddig le nem kaszálták, s szénájokat el nem takarták a Halasiak... ”."2 A hancsikolásról egy 1756. évi másik vallatás alkalmával is megemlékezett Darabos György 75 éves keceli tanú: „...a Halasaik a régi fűzfa Kopolyátul fogva kaszálónak tartván Pirtót, han- csikokkal is el jegyezték, hogy a Pásztorok annyival is inkább a tilalmast meg esmérvén, a Kár tételtül tudnának tartózkodni”."3 419
