Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 9. Bagi Gábor: Kiskunhalas társadalma a redempciótól a polgári forradalomig (1745-1848)
4. táblázat. A redempciós forintok megoszlása 1763-1855 Birtoknagyság 1763 1817 1855 fő % fő % fő % 0-25 Ft-os 12 3,4% 516 45,5% 1234 69,3% 25-50 Ft-os 67 19,0% 351 31,0% 302 16,9% 50-75 Ft-os 53 15,0% 118 10,4% 97 5,4% 75-100 Ft-os 39 11,1% 50 4,4% 46 2,5% 100-125 Ft-os 39 11,1% 32 2,8% 43 2,4% 125-150 Ft-os 36 10,2% 19 1,6% 20 1,1% 150-175 Ft-os 19 5,4% 12 1,0% 6 0,3% 175-200 Ft-os 22 6,2% 9 0,7% 6 0,3% 200-225 Ft-os 16 4,5% 5 0,4% 8 0,4% 225-250 Ft-os 13 3,7% 8 0,7% 4 0,2% 250-275 Ft-os 11 3,1%3 0,1% 275-300 Ft-os 10 2,8% 4 0,3% 2 0,1% 300- Ft-os 14 3,9% 8 0,7% 9 0,5% 351 100,0% 1132 100,0% 1780 100,0% jelentett, ahol 1817-től kezdve növekedés figyelhető meg, az ingatlanok aprózódá- sának és felhalmozódásának kölcsönhatásaként. Lassan módosult a legtehetősebbek összetétele. 1817-ben a legnagyobb birtokos Péter János volt 800 Ft-tal, őt Csitsvár Antal 488, és Zsenyi János 420 Ft-tal követte. 300 Ft feletti birtoka volt még a Turóczy Istvánnak, Babó Mihálynak, Gőzön János- nénak, Torma Mihálynak és Farkas Mihálynak. A földváltás kori és az 1817-es birtokosság 25 legtehetősebb tagját vizsgálva csak 4 új családnévvel (Kecskés, Fűzik, Szűry, Csitsvár) találkozunk, kik közül Csitsvár Antal a második a rangsorban. 1855-ben a legnagyobb birtokos már Kolozsvári Sándor 1318 Ft-os földdel, ami jó másfélszerese a legnagyobb redempciós váltásnak. (E javakat apja, Kolozsvári István részenként vásárolta össze.) Őt követte Zsenyi István 707, Fridrich Alajos 451, Péter Zsigmond 424, a másik Péter Zsigmond 400, Túróczy Istvánné 395, Tari Gerzson 343, Gőzön Kálmán és Péter Lajos 310-310 Ft-tal. A legtehetősebb 25 főt vizsgálva az 1817-ben említett Fűzik mellett 6 új névvel találkozunk (Sprüchler, Deák, Baky, Szilády, Fridrich és Kolozsvári), Kolozsvári az első, Fridrich a harmadik a rangsorban. Megjelenésük a XIX. század közepére egy nem törzsökös birtokos csoport gazdasági előretörését mutatja. Az állatállomány megoszlása az első évtizedekben aránylag jól nyomon követhetők. 1751-ben Halason 319 redemptus tulajdonában 675 igás és 112 ökör, 876 ló, 2082 tehén és 5399 juh volt, addig a 87 irredemptus kezében mindössze 102 tehén, 75 ló, s 6 igás ökör. Bár a nem redemptusok az összeírtak 20%-át alkották, az állatállományuk nem érte el az 5%-ot sem.42 1766-ban az állatvagyon (a forrás korabeli elnevezéseit meghagyva) az alábbi módon oszlott meg: 367
