Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 6. Juhász Antal: Településforma, településszerkezet

legelőre ki nem váltott szarvasmarhák, sertések tanya körüli legeltetése —, és úgy látszik, igyekeztek a kivételezést elkerülni („akárkik légyenek azok” a kinn tartózkodók...).

Három hónappal később a város tanácsa módosította állásfoglalását. Az 1824. július 26-iki tanácsülésen Kármán Pál, a Kiskun Kerület kapitánya jelenlétében felolvasták a Jászkun Kerület határozatát, mely szerint „minden közönség”, vagyis önkormányzattal bíró mezőváros maga dönti el, kíván-e változást - és mi módon - a pusztákon lakók helyzetének megítélésében. A tanácsülés úgy határozott - „... hogy a közszolgálatoknak is elég tétessen, de a mezei gazdálkodás is nagyobb szorgalommal, gonddal és takarékossággal menjen”, megengedhető

1) „a mely házi Gazdának feleséges és vélle egy kenyéren lévő fiai volnának, azok közzül egy állandóanis, és feleségével eggyütt a Tanyán lakhat” - azzal a feltétellel, hogy iskolás korú gyermekei „idehaza”, vagyis a városban iskolába járnak.

2) Azoknak a gazdáknak és árendásoknak, akik „a nyári munka idején feleségeikkel eggyütt a gazdaságban kint lenni akarnának”, június, július, augusztus hónapra megengedték a kinnlakást — azzal a kikötéssel, hogy városi házuknál lakót tartsanak, aki közszolgálatra kirendelhető és a három hónap elteltével „állandó lakásul” a városra hazaköltöznek.

3) A tanács figyelembe vette hogy „némely Lakosnak vagy Árendásnak a Városon háza nints, vagy ha volt is, eladta és a fellyebbi esztendők alatt a Tanyájára vette ki magát”. Nekik szintén csak a nyári hónapokra engedélyezte a kinnlakást és kötelezte őket: „vagy házat szerezzenek, vagy pedig zsel- lérségbe (más házában, J. A.) lakjanak.”97

A város vezető testületé lényegesen módosította a birtokosok és árendások tanyán lakásának 1798 óta fenntartott tilalmát. Ezeket az élet, a tanyai gazdálkodás érdeke kényszerítette ki. Bebizonyosodott, hogy szorgalommal, eredményesen az tud gazdálkodni, aki legalább a nyári munkacsúcsok (aratás, nyomtatás, kapálás) idején tanyáján lakik. Az állandó tanyán lakást azonban csak a gazda egy családos fiának engedték meg - ha gyermekei a városban tartózkodtak és ott iskolába jártak. Továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a városi házat nem birtokló tanyatulajdonosok a városban házat szerezzenek, vagy odaköltözzenek.

Tanyaépítést és tanyára telepedést korlátozó újabb határozatot 1828-ból ismerünk. Tapasztalták, hogy többen városi házukat eladták vagy néhány hold földért elcserélték, és 3—4 holdon „holmi hitvány Tanyai épületetekét” állítottak. Az ilyen kis földű családok a maguk és mások legeltetésre odafogadott jószágaival a szomszédok földjét bitangolták, gyermekeiket „minden lelki és erkölcsi pallérozás nélkül” nevelték, és észrevételezték azt is, hogy „többször az illy aprólékos Tanyákon rossz emberek is tartózkodnak.” E tapasztalatokból kiindulva a tanács az alábbi határozatokat hozta:

1. „Senkinek a Lakosok közül addig Tanyát építteni nem szabad, míg a Városban háza és a katona lovak fogadására alkalmatos istállója nints.”

2. „Akiknek a városban mostanság házuk nincs, és tanyájok van, azok esztendő alatt házat szerezzenek , mert ha nem szereznek, Tanyájok el fog pusztíttatni és hatalommal is a ház szerzésre fognak szoríttatni.”

3. „Senkinek az osztott földek közt, ha tsak egy Tagban 30 Jugerum földje nints, Tanyát építteni nem szabad.” (!)

276