Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 6. Juhász Antal: Településforma, településszerkezet
családos cseléd, összesen 90 család lakott. Ha egy-egy családra a történeti demográfia gyakorlata szerint átlag 5 személyt számolunk, az alsószállási tanyáknak kb. 400^150 lakójuk lehetett. 1810-ben Halason 1489 városi és 229 szállási kéményes házat vettek számba.88 Az összeírásból megismert 66 alsószállási tanya a város akkori tanyáinak 28%-át jelenti, így tükrözi a 19. század eleji halasi tanyák fő jellegzetességeit és népességük összetételét. A tanyákon összeírtak közül a tanács 26 személyt ismételten megintett és 15 napon belül a városba költözésre kötelezett. A rendszabályt nem teljesítők ellen megerősítette az 1805-ben elhatározott büntetés fokozatait. Fölhatalmazta a város bíráját, hogy további 10 kinnlakó gazda és a jövőben bármely, a tanyájára „famili- ástól, házi eszközeivel és igavonó jószágaival” kihúzódó halasi polgár ellen ugyanazt a büntetést alkalmazza.89 Érdekes fejlemény, hogy a tanyán lakó gazdák városba kényszerítését, illetőleg megbüntetését Péter Ferenc közbenjárására függesztették fel.90 Föltehető, hogy a tekintélyes táblabíró azért lépett közbe, mert a rendelet végrehajtása családját, atyafiságát érintette volna. Már Papp László megállapította, hogy a felsőbb hatóságok és a városi elöljáróság elsősorban közbiztonsági okokból tilalmazták a tanyai kinnlakást.91 1810-ben két árendás - egyikük Péter Ferenc haszonbérlője - juhlopás miatt tömlöcbe került. Az efféle tolvajlások, a „lopott marhák lappangtatásai” a tanácsot arra az elhatározásra késztették, hogy „a Concivilitással bíró ember, árendáns titulus alatt se lakhasson a pusztán”. A felsőbb hatóság rendelkezésével egybehangzóan a tanács úgy határozott: „...minden Lakossági Jussal bíró emberek a Városban bent lakni, és árendált Jószágaikkal, úgy mint más lakosok a magokéval tselekszenek, a Városból gazdálkodni köteleztessenek.” Hozzáfűzték: a lakhatási joggal még nem rendelkező árendások, míg haszonbérletük tart, zsellérként a városban lakjanak -, „azután pedig, ha nem árendálnak, vagy szolgálatra szoríttassanak, vagy mint extráneusok, hazájokba utasíttassanak.”92 A Jászkun Kerület és a város tanácsa tehát csak polgárjoggal és házvételi joggal felruházott, következésképp a közterhekből részt vállaló idegennek engedélyezte, hogy a városban letelepedjen. A következő év márciusában a tanács előállíttatta a még tanyán lakó árendásokat és gazdákat: 13 személy utolsó megintést és egy hét haladékot kapott a beköltözésre, a távol maradt 5 tanyai lakost pálcázással büntették, további 5 gazdát bíróság elé idéztettek. A névjegyzéken néhány kivétellel azok szerepelnek, akik évekkel azelőtt is tanyán laktak. A kertészek „Halasi Tanyákon kint való zsellérkedését” és a „kurta falkát tartó” juhászok megmaradását a tanács ezúttal is megengedte.93 A gazdák kinnlakását tiltó rendeletet hosszú évek múltán sem sikerült betartatnia a halasi elöljáróságnak. Hogy miért nem, arra a tanácsi iratokból csak következtetni tudunk, mivel a város vezetői ezt egyértelműen nem fogalmazták meg, jóllehet látniuk kellett - többen bizonyára látták is hogy a birtokosok tanyáikra kiköltözését tiltással, s bármiféle büntetéssel megakadályozni nem tudják. Miből lehet 274
