Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A HALASI TÁRSADALOM SZERKEZETE ÉS ÉLETE - 6. Juhász Antal: Településforma, településszerkezet
1785-ben a tanács úgy határozott, hogy „akiknek szélrül 50 ft-ig tanyájok vagyon, s mellette egy Classissal alább való Kaszáló van, mint nékik Competálna (járna), azok tanyájokon meg maradhatnak...”78 Ám a tanács megváltoztatta hat évvel korábbi határozatát, s olyan döntést hozott, hogy a birtokosok nem tarthatják meg tanyáikat. Az „új földosztály” ilyen végrehajtása ellen Barna György, Boldisár Mihály, Farkas János és Tóth János, majd Péter Ferenc halasi postamester panaszt nyújtottak be. Mindannyian elveszni látták szorgalommal felépített tanyai gazdaságukat. Nincs helyünk a panaszosok érveinek és a tanács feleletének tételes ismertetésére, ezért a válasznak csak két részletét idézzük: „...azért a Városi Tanács és a népnek nagyobb része jól megfontolta volna, hogy a szegény embernek az 50 forinton alól vagy középben lévő tanya (annak elvesztése. J. A.) szinte ollyan káros, mint a tehetősebbnek a drágább” (...), majd alább: „látván, hogy ezen végzés igen sokaknak kárára, s csak egynéhány tehetősebbeknek hasznára tétetett, a személyválogatás eltávoztatására, szükséges volt azt meg változtatni.” (így működött a kiskun mezőváros demokratikus jellegű önigazgatása - teszi hozzá az utókor krónikása). Nem sokkal az új „földosztály” után Szüry Sándor tajói komisszárius jelentette, hogy mintegy húszán azok közül, akiknek Tajón adták „szállásbeli jussukat”, több földet foglaltak, „és az Borozdoláson kívül árkosokat tsinálni és Takarmányaikat kirakni s épületeket kitenni bátorkodtak...”79 Legtöbben „árkossai”-kát, vagyis a marháiknak árokkal körülvett állást helyezték szállásföldjükön kívülre, két-két gazdának háza illetve boglyái, egynek istállója, egynek pedig putrija foglalt el a számára kibarázdálton kívül 15-30, néhol 40-60 öl széles területet. 1795 júniusáig az újonnan osztott földeken a következő gazdák építettek: „Bodoglárban Turóczi István úr, Benedek István, Kocsi Mihály, Péter István, Péter Ferenc, Tari István urak Eresztőn és Balotán Zseni János, Besnyei Gergely, Tepsii Vörös György, Sipos Gergely, Kamhal János úr, Kis István, Löki Nagy Jánosné Göböly Járáson Szűri Sándor úr Alsó Szálláson Szakáts István, Szalai István Füzesen Szilágyi Gergely, Barna György, Darányi János, Vájná János Tajón Kováts József, Fűzik Mártony, Nagy Pál, Szemerédi Ferenc Fejértón Karmán Pál, Jánosi Todor, Péter István, Péter Ferenc urak, Torkos István Kis Teleken Kullogó György Rekettyén Ferencz Péter Pirtón Tegzes János és Gózon János urak Fölső Nyomáson Kukutska István, Borbély Pál, László András, Pap István, Csapó Jánosné, Lehőcz István, Kováts János,Turóczi István, Csikós Tóth János, Egyed Mihály.”80 Három birtokos - Péter Ferenc és Péter István Bodogláron és Fejértón, Turóczi István bodoglári és felsőnyomási földjén - 2-2 tanyát is épített. A „földosztály” után három-négy éven belül Halas határában 43 tanya nőtt ki a földből, ami arra mutat, hogy a birtokos gazdák a tagosított földeken érdemesnek tartottak tanyai gazdaságot létesíteni. 1798-ban a kiskun pusztákon familiástól kinnlakók fölmérésekor Halason 31 269
