Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Szakál Aurél: Kiskunhalasi céhek a 18-19. században
Halas az olyan mezővárosok közé tartozik, ahol az iparágak, mesterségek aránya kevés. A reformkorban 15 céhes mesterség volt. Eperjessy Géza könyvében a 14-20 mesterséges városokat a legalacsonyabb kategóriába sorolja.144 A Jászkunságban 63 céh volt, ebből a mezővárosokban 50 céh.145 Az átlag 2 a 25 településre számítva. Halason 7 céh működött, számuk a jászkunsági átlag fölött volt. A város igyekezett az iparosítást támogatni. 1811 -ben a közterhek viselése tekintetében kiváltságot adtak a „különösen jó, ritkább, hasznosabb mesterek” részére. 1815- ben elrendelték, hogy „a mesteremberek a teher viselésben ne vexáltassanak”, 1816- ban az iparosok a közszolgálatokat pénzzel megválthatták. 1828-ban felmentést kaptak, hogy a Hármas Kerület rabjainak kísérésére kirendelt polgárok között lehetőleg ne legyenek iparosok.146 A város 1815-ben írt egy összesítést a Jászkun Kerületnek, mivel 201 iparos volt a városban és az iparüzők számát kevesnek jelezték.147 A rendelkezésünkre álló adatokból kiszámítható, hogy mekkora az iparosok aránya a településen. A mesterek számát a 18. század közepén a hasonló települések alapján 1%-nak gondolhatnánk. Egy 1759-es összeírásból megtudható, hogy 17 mester, illetve olyan család van, amelyik mesterséget folytat.148 Ez inkább 1%-nál kevesebb iparost mutat. 1769-ben 27 mester működött.149 Az 1770. évi kiskunhalasi népesség összeírás szerint 446 redemptus és a 145 irredemptus között 31 mester élt. A redemptusok közül 11 az iparos. Egynek elsőosztályú, 10-nek harmadik osztályú háza volt. Mind a 11-en a második adóosztályba tartoztak. Az irredemptusok közül 20 a kézműves. 18-nak van háza, 2-nek nincs. Mind a 20-at a második adóosztályba sorolták.150 1797-ben 71 mester és 70 mesterlegény működött a városban: kelmefestő 1, magyarszabó és szűcsmester 10, csizmadia 12 (legény 28), lakatos 4 (legény 4), kovács 6 (legény 6), takács 23 (legény 19), bognár 2 (legény 3), szíjgyártó 1 (legény 1) molnár 12 (legény 9).151 1805-ben az iparosság (céhek?) megoszlása a következő: takács 38, csizmadia 48, szabó 16, szűcs 22, kovács és bognár 19, asztalos 5.152 Egy hivatalos összeírás szerint Kiskunhalason 1815-ben 201 mesterember volt: ács 1, asztalos 8, csizmadia 58, faragó 3, festő 1, gombkötő 1, kalapos 1, kovács 14, kötélgyártó 2, könyvkötő 1, kőműves 2, lakatos 9, molnár 17, óraműves 1, pék 1, szabó 12, szíjártó 1, szűcs 17, takács 46, tímár 5.153 1828-ban készült egy országos összeírás. A kb. 11000 fő lakosú Kiskunhalason ekkor összesen 114 főfoglalkozású kézműves (opifices) dolgozott.154 Az iparosok összesen 267-en voltak. Közülük 7 a nemesek közé tartozott.155 Ekkor a mesterek jelentős része - majdnem fele - nem egész évben végezte főfoglalkozásként iparos munkáját. Ez a megállapítás bizonyára más korszakra is érvényes. Az 1851-1857 közötti évekből nagyon pontos adataink vannak a hét halasi céh mestereiről, mert a város főbírája utasítására 1857-ben pontos kimutatást készítettek 230
