Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
gondoskodnia.354 Vitzei Kura Istvánt a város bárányai mellé fogadták őrzőnek. Bére minden hétre 1 Ft, 2 kenyér, 1 font szalonna. 1 ittze főzelék és hozzá való só, míg a szolgálata tart.355 Ha a nyáj kislétszámú volt, gyakran fogadtak hozzá őrzetőt, azaz idegen juhokat, hogy mind a legelőt kihasználják, mind a pásztorbért közösen köny- nyebben adhassák meg. A juhok elletése február végére, március elejére esett. 1825-ben a bíró jelentette, hogy a város juhait már elletőre hajtották Fejértóra, számítva a rossz időre, számukra néhány szekér szénát kellene vinni, vagy Burkus Mihály erdőcsősztől venni egy boglyányit.356 Az ellés időszaka attól függött, hogy a kosokat mikor eresztették a nyájra. Besnyey Zsigmond főbíró a tanács nevében intézkedett, hogy a város birkanyájából 200 db igazi, magnak való anyát kiválasszanak, azokat 8 kossal Fehértón külön őriztették mindaddig „míg csak tökéletesen felűzettetnek, és a kosokat már Demeter előtt egy héttel reájuk eressze” a juhász. Ebben az időben vették a 8 kost báró Orczy kisszállási majorjából 246 forintért.357 A Demeter napnak (okt. 26.) a jelentősége - úgy tűnik - a halasi juhászaiban meglehetősen nagy volt. Szinte minden határterminust hozzá igazítanak. 1802-ben pl. azért halasztják el a Szolnokon vásárolt, és Újfaluig leúsztatott 700 szál fenyő hazaszállítását, „mivel demeteri juh számolás és bíró választás” van a városban.358 A Kiskunságban a juhnyájak mellett különösen nagy szerepe volt a szamárnak. Ezen szállították a terhet, hátán utaztak, élelemért jártak vele a városokra. Érsek Ferenc juhászbojtárt azért vádolták a tanács előtt a gazdái, mert szamárral jött be kenyérért, a jószág valamiért egy sövénynek szorította úgy, hogy a szűre is elszakadt, ezért a szamarat a tüzcsiholó acéljával megsebesítette.359 Kerék Talp nevű juhász halasi lakos Lapéta Mihálynak egy szamárért 3 birkát adott.360 Miskei Tamásné árendás szerződésében a juhok mellé két öreg szamarat is átadott Budai Jánosnak.361 A juhászat sokféle haszonvétele közül a gyapjú is fontos volt. A múlt század elejéig általános gyakorlat volt az Alföldön a juhok kétszeri nyírása. Külön számították a tavaszi nyírású gyapjút - ez volt az értékesebb - és az őszi nyírásét. A 18. században még a hazai és külföldi feldolgozók jelentkeztek a gyapjú megvásárlására, majd lassan közvetítő kereskedők - leginkább zsidók - kezébe került ez a tevékenység. A kereskedők a gyapjú lekötésekor foglalót adtak, a hátramaradó ősz- szeget derék pénznek mondották.362 A tanácstól kirendelt hiteles emberek, a mázsamesterek ellenőrizték a mérést.363 Hogy a gyapjú minél elfogadhatóbb minőségű legyen - különösen a merinói - fontos volt nyírás előtt tisztítani, ami a birkák úsztatását jelentette. Mivel megfelelő úsztató nem mindenhol volt, ezért nagyon felértékelődött azok helye. 1792 őszén a szomszéd árendás Tarkóné kéri, mivel a szárazság miatt nála nincs megfelelő úsztató, a halasi tanács engedje meg neki, hogy itt úsztathassa meg az őszi nyírásra váró juhait. A jó szomszédság okán meg is engedik, kiköti azonban a tanács, hogy csak az úsztatásra jöhetnek a juhai, legeltetnie azokat nem szabad.364 Máskor pedig a 154
