Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
mozták fel, körülárkolták, hogy a jószág hozzá ne férjen, a helyet szénás akolnak mondották. Az itt telelő állatokkal etették fel, a felesleget értékesítették. 1768 januárjában szerencsétlen eset történt. Egy tehén a szénás akolba vette magát, ott az árokban voltak a nádvágó kaszák, és „amint a béres a tehenet zaklatta volna, a kaszába ugratta.”308 Bibó György jármos ökrei közül az egyik Szőke István szénás kertének árkába esvén, megsántult.309 A város régi szénás kertjeit, melyek kerítése trágyából készült, dohányos kertekké alakították át, helyettük új szénás kertek árkolá- sát írta elő a város.310 Szüry Sándornak a Kobozi síkján lévő tanyáján, a körülárkolt szénában a város bikái okoztak tetemes kárt.311 Általános gyakorlat volt, hogy egy-egy jószágtartó valakitől szénát vásárolt, és engedélyt kért a tanácstól, hogy télen a jószágaival odamenjen, és feletesse. A juhok - amíg az idő engedte - kinn legeltek, csak a nagy hó miatt szorultak be a város körüli akolkertekbe vagy a szállásokra. Ágoston János juhait januárban hajtotta haza, telelőre kiszaggatta, és a háza előtt szénázta, más gazda is kiszaggatván juhait, hazafelé hajtotta, közülük egy ezek közé keveredett.312 1790-ben szabadkai (Maria Theresiapolis) lakosok vásároltak a halasi terrénumon takarmányt, „jóllehet ezen jó téli időkben a jószágnak takarmány nem kell.”313 Gutman György miskei lakos a halasi Ferencz József a rekettyéi szállásán vett a juharnak szénát, és kérte a várostól, hogy ide hajthasson azt megetetni. „Ha a jószág ki nem járhat, azalatt, míg a szénát megeteti a vevő, a város semmi taxát nem kíván, ha pedig kijárhat a jószág, a lege- lésért minden száztól egy egy hétre 30 xrt tartozik a vevő fizetni.”314 Búkor István juhász, mivel szénája volt a város határában, kérte, hogy azt itt megétethesse juhaival, és tavaszig ott lehessen velek”. „Azon esete pedig, hogyha a tél beálland, és az juhok szénára szorulnának, szénája megétetése végett akkor jelentse magát, és meg fog engedtetni.”315 1817 telén Gyürky uraság Harkán lévő intézője a bodoglári gazdáktól néhány bagja szénát vásárolt, és kérte a tanácsot, hogy engedélyezze annak a marhákkal történő megétetését.316 A gyűjtött takarmány azonban mindig kevésnek bizonyult, szükséges volt szántóföldön termelt növényekkel is pótolni. Ilyen póttakarmánynak számított a különböző gabonafélék szalmája, a kukorica leveles szára és a vetett takarmánynövények. Nem volt idegen a halasi jószágtartó gazdáktól a vetett takarmányok etetése sem. 1837-ben a város hámos lovainak takarmányozására lóherét vetnek. A nyári takarás után lóherés kertnek helyet jelölt ki a tanács 3 hold nagyságú területen. „A földet felásóztatni, azután meg vasboronáltatni s megtrágyáztatni, a mag is bévettetni, s az egész kert körülárkoltatni, és az ott lévő csősznek gondviselésére bízatni határozta- tott.”317 A tanács 1824-ben arra biztatja a lakosokat, hogy fogjanak össze többen, és közösen építsenek „szetska mettző malmot”, mivel a városnak nincs pénze, hogy ilyet csináljon. De hasznosnak tartják azt is, ha „nem igen sokba kerülő kézi szetska mettzőket szereznek meg, ezáltal takarmányokat kímélik.”318 148
