Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
tásának írja alkalmi tejnyerés érdekében.) Az olyan tanyás gazdának, akinek magának birkája éppen nints, a tanyájára úgy nevezett ittzés juhászt fogadni tilalmas légyen. Megengedődhetik, hogy több gazdák valamelyik gazda társok tanyájára egy isztrengabéli juhot össze verhessenek, és együtt fejethessenek. A rideg juhok József napkor (márc. 19.), az ellősök pedig Szt. György napkor (ápr. 24.) a nyájakra verettessenek. A fejőn és falkákon lévő juhokat úgy a másféle tanyán lévő juhokat is Kis Asszony naptól (szept. 8.) kezdve szüretig, mely Halason rendszeresen 10-k október körül szokott megesni, az osztott földek közé bocsátani és ott a csirákat, ugarokat legeltetni - kivévén a vetéseket - szabados. Egyébiránt ezen időn kívül az osztott földek között való legeltetés egyátallyában, valamint a juhoknak, úgy más akármiféle jószágnak is tilalmas légyen.” A sertések a turkálásukkal a kaszálókban tetemes kárt okoznak, ezért „minden gazda, aki csürhét tartani akar, köteleztessen azt legelés végett a tanyájáról a közönséges barom járásokba s legelőkre kihajtatni.194 Más esztendőben is azt tapasztalta az elöljáróság, hogy sokan a sertéseiket a házaknál illetve a kertekben tartják, melyek „a vermekben kivált turkálásokkal sok károkat tesznek, úgyszintén a borjúkat a csordára nem hajtván a nyomási vetésekre csapják, mellyel azokban sok károkat tesznek.” Kötelezik a gazdákat, hogy a sertéseiket a csürhére, a borjakat a csordára hajtsák.195 Már korábban is sok a panasz, hogy a sertések mind a városban, mind az osztott földeken sok kárt okoznak. Elhatározták, hogy „télen által, míg a csürhe ki nem áll, valakinek a sértéssé a falakban, kertekben vagy akármi épületekben és helyeken turkálással kárt tészen,” megbüntetik. Az osztott földek között kóborgó sertést pedig szabad agyonütni vagy agyonlőni.196 Amint a rendelkezésből látjuk, meglehetősen összetett intézkedési sor tette lehetővé, hogy az állattartás rendjében a közösségi érdekek ne szenvedjenek csorbát az egyéni érvényesüléssel szemben. Mindig az adott időszak körülményeihez alkalmazkodva, rugalmasan kezelte a tanács a jószágtartást, a szabályozás csak addig volt érvényes, amíg az állattartás érdekei nem csorbultak. Ezt a kerületi közgyűlés is szem előtt tartotta. Közel egy évtized múlva a Jászkun Kerület közgyűlése újra szabályozta a jószágtartást. Tanulságos egymás mellett olvasni az általánosan megfogalmazott szabályok pontjait, és a helyi reflexiókat, kiigazítást. Elsősorban a kibontakozó juhtartás kívánt szabályozást. Ezen a címen a proporciót, a birtok arányához igazodó jószágtartást ajánlották. A halasiak válasza, hogy nem tapasztalják, hogy a birtokos lakosok közül valaki is szerfelett sok jószágot tartana, és a legelőt „a kelletinél túl bitangolná.” A proportio bevezetésével viszont - vélekszik a tanács - „az iparkodásnak örökre nyaka szegetne... el kelletvén t. i. vesztegetni azoknak jószágaikat, kik netalám a proportion fellyül valamitskével több jószágot tartanak... Sokkal nehezebb lévén a semmiből valamit szerezni, mint a már meglévőt elvesztegetni, és egyedül tsak a most semmivel bírók előtt nyílna igen tágas mező az őket proportio szerint illető közlegelőre való idegen jószágnak bérben lejendő félfogadására, melyből meggyőzhetetlen szövevényesítések, békétlenkedések és ezer meg ezer bajok származnának... kik az 131
