Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
dát, melyre „Urunk Jesus Krisztus Menyben menetelének hálaadással való emlegetésére szenteltetett innep napot két kézi munkájával, úgymint hordós borainak kamorájából való kihúzásával, és szekerezésével okot adott.” A bort Szent Máriára (Szabadka) való rácok vették meg.53 A városnak ugyan nem volt saját kezelésű szőleje, de fontos bevételi forrása volt a kisebb királyi haszonvételek egyike, a bormérés. Ennek megszervezésével, irányításával a borbírákat bízták meg. Bessenyei Gergelyt Füle György a malomban megtámadta, mivel évekkel ezelőtt, mikor borbíró volt, állítása szerint hamisan mérte meg a hordóját: „mikoron füzerlette volna, tsak 8 akóra, fertály híjával” mérte - állította Füle György. Bessenyei így fakadt ki: „Bassza meg a tatár a hordódat, mit keresed most rajtam! Nem tsak magam füzerlem én, hanem más emberséges emberekkel.” Mire Füle: „bassza meg a hordót, aki akoszta”54 A füzerlés a hordó hivatalos mérése volt. Ugyanebben az időben a vendégfogadós arról panaszkodott, hogy a nagy iccék miatt nem tudja rendesen kimérni a hordók tartalmát, gyanúja van arra, hogy kisebbek a hordók, mintsem a hiteles mérce állítja. Erre Pozsonyból elhozatták a királyi hiteles iccét, mellyel a köblöt pontosan megmérték. „A köbölbül ismét 2 hordóbul kiszedve a vizet, annakutána a Hordókat Pozsonyi recens füzérrel vagy akózó vassal meg akoszták. Egyik hordó megfüzereltetvén volt 3 V4akó, melyből köböl szerént több jött ki 24 ittzével, a másik hordó egy felől a füzérrel mutatott 4 2/4 akót, másfelől ismét 4 V4-et, melyből kijött 9 köböl és 9 icce, ez is a 4 V4 akót 9 iccével haladja. Mely szerént világosan consumált, hogy amit a füzér az akolásban mutat, minden akon a csapiárosnak nem kára, hanem 6 ittze és 3 verdung bor nyeresége vagyon.”55 Rendszeres számadással tartoztak a borbírák a tanácsnak, amely év közben is szabályozta az árakat. 1825 tavaszán pl. arról olvashatunk, hogy a szil- vóriumot 48, a pálinkát 32 krajcáron méretik a csapszékekben, emiatt kisebb a forgalom, és kevesebb a haszon is. Ezért olyan utasítást ad a tanács a borbíráknak, hogy a szilvóriumot 36, a pálinkát 28 krajcárért, az óbort 10, az új fehérbort 8, az új veresbort pedig iccénként 6 krajcárért adják.56 A forrásból nem derül ki, hogy mi volt a szilvórium és a pálinka közötti különbség. A határkép alakulása - földművelés Jóllehet Kiskunhalas egyike az ország legnagyobb határú településeinek a maga 112 000 kát. holdjával, mégis tanulságos, hogy mennyire törekedtek az egész területet élni, a földekre a szerzett redemptus jogokat kiterjeszteni. Tanúi lehetünk annak a folyamatnak, amely során egyre inkább kiterjedt a szántóföldi gazdálkodás, újabb területeket vontak be a művelésbe, ennek következtében egyre több tanya jelenik meg a kiosztott földeken. A lakosság lélekszámának bővülésével a termelés nem vált intenzívebbé. Csak annyit termeltek, ami a mindennapi megélhetéshez szük109
