Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
Kézenfekvőnek tűnik tehát a feltevés, hogy a mezőváros akkor a főágon öröklődött. Nyilván úgy volt ez addig is. Vagyis: János előtt apjáé, Miklósé, azt megelőzően pedig nagyapjáé, Jóbé volt. (S ezzel már vissza is jutottunk a XVI. századba.) János után - valamikor 1653 és 1659 között - fia, László örökölte, akivel fíágon kihalt a Paksy-család. Ennek megfelelően 1670-től a Csery Istvánból, Jármy Andrásból és Nyakas Péterből álló atyafíságot találjuk Halas birtokában. Első ránk maradt nyugtájukból még az sem olvasható ki, hogy a halasiaknak mennyit kellett fizetniük. Aztán lassacskán kiderül, hogy előbb 100, majd 150 tallérral tartoztak a Nyírségben, Bogdány körül élő földesuraiknak. Egy 1680. évi nyugta azon mondata, miszerint „percipiáltam az halasi emberektül [...] az halasiak restanciájokat, mely maradt volt Barkóczy János idejében is, mely in anno 1663., 1664., 65., 66. esztendőkbeli”. Barkóczy Paksy László özvegyének, Farkas Erzsébetnek Jármy Paksy Miklós Kata nevű lányának a férjeként került a családba, Nyakas Péter a másik Paksy-lány fia volt. Hogy Cserynek miként került kapcsolatba a Paksyakkal, egyelőre nem tudjuk. Az atyafíság - leszámítva a befizetés késedelmes teljesítése miatt időnként kiújult súrlódásokat - mintegy tizenöt esztendőig folyamatosan és békében húzta Halas nem túl magasra szabott évi adóját.112 Időközben, 1681-ben hirtelen zavarossá válik a kép. 1680. december 12-én Sövényházi István nyugtatta a halasiakat a Gyűrky Pál foldesúr részére, az 1679-1680. esztendőre felhozott 200 magyar forint átvételéről. A következő évben is Sörényházi szolgáltatta be a Halasról korompai Holló Zsigmond számára küldött 50 tallért (=90 magyar Ft-ot) Horváth Sámuel, „idősbik Korompay Holló Zsigmond dunamelléki jószágainak gondviselője” kezébe. Holló Paksy László Klára nevű lányának a férje volt, ám a jelek szerint - Jármi Andrással ellentétben - megmaradt az uralkodó hűségén. A dolog hátterére némi fényt vet Jármy András 1682. szeptember 20-án, Tiszaköréről Halashoz intézett levele. Mivel, úgymond, alkalmasint nem tudják, hol keressék, közli, hogy „most méltóságos gróf uruktól [Thököly Imrétől] bocsáttattunk alá valami csavargó, táborba nem menő katonáknak az felhajtására”, s ezért Tiszakörén állomásozik. A levél utal rá, hogy már korábban is lovaik elhajtásával - amelyeket 900 forinton adott vissza nekik — demonstrálta, hogy ő az uruk.113 A fentieket az alábbi módon fejthetjük meg: az atyafíság - legalábbis Jármy, aki 1682-ben „Bereg főhadnagyának” írja magát, az 1678 óta Thököly Imre gróf vezette bujdosó- vagy kuruc mozgalomhoz csatlakozott, ami birtokainak elkobzásával és más(ok)nak adományozásával járt. E „mások” között lehetett Gyürky is. A halasiak egyébként engedtek Jármyéknak; a városi levéltárban mind Jármy, mind Nyakas 1682. évi nyugtája megtalálható. Az előbbiből az is kiolvasható, hogy a birtokosváltozás nem volt újkeletű, hiszen Jármy szerint „hat vagy hét esztendőre való restál lenn”, amiből alkalmasint az következik, hogy a feltételezett birtokelkobzásra 1676/1677-ben került sor. Vagyis: mint oly sok más Duna-Tisza közi helység - köztük pl. Kecskemét is - Halas kettős magyar adózás alá került.114 (Csery, úgy 350
