Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt

hető, hogy szinte felesleges felemlíteni: állításait a makói plébános létezéséről írottak is támogatják.)148 A fentiek ugyanis egyértelművé teszik, hogy Halas újjátelepítői katolikusok voltak, s ha később úgy találjuk, hogy városunkban jószerivel csak reformátusok éltek, ennek a kisebbségnek valamikor 1630 után kellett távoznia vagy felszívódnia.149

A halasi kálvinista lelkészek közül néhánynak a nevét megismerhetjük azokból a jegyzékekből, amelyeket az alsó-dunamelléki egyházkerület generális és partikuláris zsinatainak résztvevőiről fektettek fel. (Halas ezen belül a meglehetősen furcsa alakú, a Duna két oldalára kiterjeszkedő tolnai esperességhez tartozott.) 1632-ben Széki Mihály, 1652-ben Szöllősi István, 1668 és 1678 között Kölkedi János töltötte be e tisztet,150 1678-tól (1692-ig) pedig Zombori György volt Halas lelkésze. Az 1663. szeptember 10-én és november 18-án itt megpihenő Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Érsekújvár alól visszafelé vonultában, „látván a valláson levő szép gyülekezeteket”, elégedetten nyilatkozott az alsó-dunamelléki református egyház állapotáról.151

Kölkediről és Zomboriról már nem a zsinati anyagokból, hanem az egyház 1668- al kezdődő számadáskönyvéből és az 1679-től vezetett anyakönyvekből152 tudunk, miként az is a számadáskönyvből derül ki, hogy a lelkészek szorgalmasan látogatták a különböző papi összejöveteleket: Kölkedi 1673-ban az alsó-baranyai püspökhöz, 1675-ben a ráckevi alsó-dunamelléki püspökhöz, 1678-ban Kecskemétre utazott. Amikor távol volt - némi külön borjuttatásért - a helyi iskolamester (1673-ban a már az előző évben itt „tartóztatott”, vagyis hivatalában megerősített Papi János prédikált helyette.)

Gyakorta látott vendégül lelkészeket Halas városa is: 1674-ben és 1675-ben a decsi senior járt itt és - meglehet, ez évben kétszer is - vizitációt tartott. A változatlanul szoros baranyai kapcsolatok jele, hogy 1673-ban a halasi lelkész látogatta meg az alsó-baranyai szuperintendenst, aki 1675-ben viszonozta a látogatást. Különösen megnövekedett a „forgalom” Halason Zombori „beszállítása” után: 1678-ban a távoli pápai egyház küldötteinek, a fülöpszállási és az algyői prédikátornak szolgáltatott ki bort a városi csapszék, 1679-ben Lenthei János (nyilván a senior) vizitált itt.

Magáról a lelki életről a fenti adatokból semmit sem tudhatunk meg, s abból is kevés következtetés vonható le, hogy 1678 pünkösdjén mindössze 8 dénárt, karácsonyán 32, 1679 húsvétján pedig 38 oszporát „hánytanak az eklézsia perselyébe”. A cívisek (akár a leggazdagabbak is) joggal gondolták, hogy méltányosan megfizetik és - mint alább látni fogjuk - egyebekkel is segítik papjukat. A halasi lelkész és iskolamester szegődményét nem ismerjük, a jól adatolt Nagykőrös példájából azonban tudható, hogy a kiutalt összeg és az ahhoz csatlakozó naturáliák, valamint egyéb jogok (pl. borhordás a városi kocsmáról) elégségesen biztosították megélhetésüket. Márcsak azért is, mert - legalábbis Nagykőrösön - a magisztrátus gondoskodott lakóhelyük, a templom és az iskola karbantartásáról is.153 A halasi szá361