Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 2. Gallina Zsolt: A történeti Halas régészeti lelőhelyei
gáltathat. Ugyanakkor egy ilyen elemzés azért is fontos lenne, hiszen a Duna-Tisza közi térség déli feléből nem rendelkezünk reprezentatív topográfiai adatsorral, ami elengedhetetlenül fontos lenne a térséggel foglalkozó alapkutatások szempontjából. A lelőhelyek és korhatározó leletanyaguk módszeres vizsgálata feltehetően a régebbi korok történelme fehér foltjainak eltüntetését eredményezheti. Ugyanakkor a lelőhelyek számának ugrásszerű emelkedését fogják eredményezni a folyamatos régészeti bejárások. Lelőhely-kataszter A kötet kapcsán, de kifejezetten régészeti topográfiai célzattal is, számba vettük a halasi határ régészeti lelőhelyeit. Eddig összesen 229 lelőhelyet sikerült elkülönítenünk és lokalizálnunk 1998 végéig. Többségüket sikerült térképen is rögzítenünk. A lelőhelyek egy kisebb részének azonban csak hatámevét tudjuk, így ezek csak a lelőhely-kataszterben szerepelnek, de térképen nem tüntethettük fel őket. E lelőhelyek főleg Révész György és/vagy Pesty Frigyes leírásaiból származnak, így régészeti lelőhely voltuk is több esetben bizonytalan. A lelőhelyeket földrajzi rend szerint - az alapvető régészeti topográfiai felfogást követve - különítettük el. Ez azt jelenti, hogy a lelőhelyet a földrajzi, környezeti egység (pl. halom, hegy stb.) szabja meg. Az összefüggő területen levő régészeti korszakok egy lelőhelyet képeznek. Hiszen a lelőhelyet nem a régmúlt korszakok szempontjából, hanem a mi szemszögünkből tekintjük régészeti egységnek. Bár egy összefüggő területen sokszor kultúrák, csoportok, horizontok összefüggéstelen rendszere húzódik meg, azonban ha korszakok szerint különítjük el, akkor egy áttekinthetetlen rendszert és egy valótlanul felnagyított számot kapunk, ezért döntöttünk a szigorú földrajzi egység szerinti elkülönítés mellett. A lelőhely-kataszterben feltüntetett régészeti lelőhelyeket - egyfajta logikát követve - az óramutató járásának megfelelő földrajzi rend szerint vettük sorrendbe. Először a mai Kiskunhalas közigazgatási területéhez tartozó határrészek sorát követtük: Kiskunhalas belterülete, Felsőkistelek, Felsőszállás, Füzes, Alsónyomás, Kistelek, Inoka, Debeák-Szarkás, Bogárzó. Ehhez kapcsolódnak a ma már nem Kiskunhalashoz tartozó határrészek: Pirtó, Harka, Kötöny, Bodoglár, Tajó, Zsana, Eresztő, Balota, Göbölyjárás, Fehértó. A lelőhelyek elnevezésénél igyekeztünk megtartani a köztudatban meggyökeresedett lelőhely-neveket. Az egykori határrészeknél azonban feltüntettük a mai közigazgatási egységet, amely több esetben is eltér az egykori elnevezéstől. Például: Kiskunhalas, Inoka-Pincehegy helyett a Kunfehértó, Inoka-Pincehegy vagy Kiskunhalas, Debeák-Szarkás, Argirus helyett ma Imrehegy, Debeák-Szarkás elnevezéseket használjuk, mert e lelőhelyek ma az utóbbi közigazgatási egységekhez tartoznak. 34
