Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
ben, nyárban az török munkáján lévén, mely munka, ha képes volna, hogy limitáltathatnék az elébbeni adajokkal együtt, iszonyodhatnék az keresztény ember belé? 3. Tudod-é, hogy meg nem elégedvén az régi adóval [...] élést is mindenfélét kíván rajtok, úgymint vágó barmot, bárányt, borjút, mézet, vajat és ezeken kívül valamit kigondolhat, nagy bírságok alatt meg is veszi az szegénységen? 4. Tudod-é, hogy ha valamely ember meg talál halni valamely török jószágában, avagy az hideg miatt, vagy víz miatt, avagy tolvajok miatt el talál veszni, képtelen summa pénzt kíván s elvészen az szegény ember haláláért? 5. Újvárban minémű képtelen és számlálhatatlan költségbűi álló szekerezést kell tenni az szegénységnek, vallja meg azt is, úgyhogy circiter 20 hétig is ott tartják az szegény embert szekerestül, marhástúl és sokszor oda is vész, mely szekerezésre 25 mélfoldnyire is el kell menni az szegény embernek? És tudja-é azt is, hogy ugyanott Újvárban azmely épületet tétet az szegény emberrel, az az épület leromolván, egyszersmind háromszázig való keresztény munkás embert ölt meg? 6. Noha azelőtt soha szokásban nem volt, hogy búzábul és másféle gabonábul dézsmát adjon az töröknek az szegénység, de abban is oly hamisságot követ el némely szpája, meg nem elégedvén azzal, azmit Isten ád dézsmábúl, ha az nekik nem tetszik, rajta hagyják az szegény emberen, és azmi abbúl a dézsmábúl lenne, kétannyit s többet is kívánnak rajtok? 7. Tudod-é, hogy már az szegény ember adajában egyébféle pénzt nem vészén el aranynál s tallérnál, melyre az szegény ember nagy nehezen teszen szert, annyira, hogy aranyra két garast, tallérra pedig négy garast kell adni, mely is nagy iga az szegény emberen, szűk lévén az országban az olyatén pénz? 8. Hogy az nemességet is sokképpen háborgatja, ha valamely pusztátul, malomiul megadózik is, abban meg nem tartják, ha különben nem lehet, reá fogván, hogy más töröknek adta, azzal veri fel az adót és úgy bontogatják az magok hitlevelét? Járul az is ehhez: soha annak előtte szokásban nem volt, hogy az puszta praediumoktúl, kiváltképpen az végházaktul közellévektül, úgy az majorságbeli földektől, rétektől adóztak volna az török földesuraknak, de már most meg nem elégedvén az pénzbeli adóval is, azki ekkedig hallatlan volt, az szénábul is dézsmát vészén, néhul pedig az egész gabonatermésnek felét, néhul pedig mind éppenis elveszi? 9. Tudod-é azt is, hogy annak előtte az holdult nemesember házához, úgy az papok házához is soha nem volt szabad az töröknek bémenni, már most pedig nemcsak házához megyen bé, de azmíg kedvének tetszik, veri és tagolja, sőt bírsággal kényszeríti némely-némely embereket az török lakodalmakra bé kell jámiok? 10. Hasonlóképpen, ha egyik falubul az másikban elszökik az jobbágy, nem engedik visszavinni az régi szokás ellen? Ultimo. Mind ezeken kívül generaliter micsoda nevezetes panaszokat és rövidségeket tudsz, melyekkel képtelenül, hallatlanul és irgalmatlanul terheltetik az szegénység az török által? És utoljára azt is valid meg, hány számú keresztényt vágtak le az törökök ebben az vármegyében az elmúlt háború- tul fogvást?” Bár a települések többsége általában is óvatosan nyilatkozott, Halas közülük is kitűnt azzal, hogy semmilyen újításról nem volt hajlandó tudni, s - mintegy a békesség kedvéért - az utolsó két pontban is inkább ráhagyta a vármegyére, semmint megerősítette a testületet főként sértő visszaéléseket: „Ex oppido Halas Andreas Bangó, Stephanus Csende. Ad primum: Az régi szokott adajokban az török urok megtartja. Ad 2., 3., 5., 7., 8., 9. nihil. Ad 4.: Az emberek haláláért az szancsok [szandzsákbég] még fi. 66 vészén ezen falubelieken. Ad 6.: Az igaz tized búzával megelégszik az török urok. Ad 10., 11. iuxta deutrum.” * * * 356
