Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt

A múlt századi családfa jelen, minden bizonnyal hiányos állapotában is többé- kevésbé éles világot vet az eladdig olyannyira rejtélyesnek tetsző XVI-XVII. századi birtoklástörténeti viszonyokra. Eszerint Halas birtokosa (a jelek szerint: folyamatosan) a Paksy család volt - nyilván a XVI. században is ennek vagy valamely mellékágának tagjai adóztatták csakhogy a XVII. század első felében a fő-, a másodikban a lányágon öröklődött (mondjuk: alkalmasint általában ezt adták ki leánynegyed gyanánt).

Barkóczy és Gyürky alkalmasint olyan családon kívüli jogkövetelő - vagy távolabbi rokon is - lehetett, akinek időlegesen sikerült megkaparintania ezt az értékes zsákmányt. Nem így Holló, aki valószínűleg azért tarthatta vagy kaphatta meg a mezővárost, mert a - magyar nemesség bevett „szereposztását” követve - ő volt az a családtag, aki megmaradt a Habsburgok hűségén.120

A kiskunok az 1630-as évek közepén még elszántan küzdöttek az újjászerveződött Pest-Pilis-Solt vármegye adóztatási törekvései ellen. Ezúttal azonban a nádorban sem találtak pártfogóra; Esterházy Miklós 1634. augusztus 17-én azt írta jászkun főkapitányának, Keczer Andrásnak, hogy - bár a kiskunok nemesi státusza kétségbevonhatatlan - „ilyen időkben kiváltképpen minden nemes embernek kell valamit adni, pedig ezek is csak nemes emberek és nincs több szabadságuk. Portát nem rónak hiszen közöttök, de értékek szerint ... miért ne kívánhatnának tőlök is valami keveset mind hadi szükségre, mind koronaőrök fizetésére”. Állapodjék meg a szolgabíróval, hogy ennél többet ne terheljék őket, „mert az is alkalmatlan, ha szinte paraszttá csinálják s olyan impositiókat vetnek rájok, mint az portás jobbágyokra”. (Ha viszont így áll a dolog, a főkapitány nézzen utána: neki miért nem fizetik illő járandóságát.)

Maga Halas mezőváros - amelyről nem tudni részt vett-e a kiskunok 1634. évi akciójában - 1639-től kezdve aztán a mindenkori kivetési kulcs szerint folyamatosan befizette a vármegyére az állami (dikális) adót. (Miközben - annak jeleként, hogy a mezővárost Szécsényben sem tekintették kiskun városnak - a taxás kiskun falvak csak 1647-ben kezdenek ismét felbukkanni a pest-pilis-solti adójegyzékekben.) Először 3, majd 4 portával vették fel, amit 1661-ben az egész-, féltelkes jobbágyok és a zsellérek elnyomorodása miatt ismét 3-ra szállítottak le. 1665-ben, a dömsödiekkel és veresegyháziakkal együtt, a halasiak kezdeményezték a porták török háború utáni újabb revízióját, ám rajtavesztettek a kísérleten: 1668-ban ismét 4 porta után vártak tőlük adót Füleken. A török megszállás utolsó esztendeiben a portaszám - aligha a vármegye elfogult jóindulatából - 1668-ban 2-re, majd 1686- ban 1-re esett vissza. 1683-ban is, 1685-ben is viszont 2 3/4 porta után fizettek a halasiak. (Ez utóbbival egyébként előkelő helyet foglalt el a megmaradt vagy új életre kelt települések között.)121

Az állammal szembeni másik kötelezettséget az évi 12 napos ingyenmunkát a solti járásnak Vácnál - annak elestéig (1620) -, majd Balassagyarmatnál, annak elvesztése (1663) után pedig Somoskőnél kellett lerónia. Arról persze szó sem

353