Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
Jelen tételes összevetés 1570-ben 64, 1578-ban 62 háztartást ölel fel. Az olyanok száma, amelyek csak az egyikben szerepelnek (vagy „párjukat” nem sikerült megtalálnunk), 24, illetve 30. 28 háztartás élén mindkét összeírásban ugyanazon személy áll (14 esetben a család összetétele sem változott), 9 pedig kisebb és 5 nagyobb változáson esett át. (Kis - vagy ha jobban tetszik: természetes - változásnak a fiúk és a testvérek eltűnését, nagyobb változáson pedig azt értjük, hogy a háztartásfő mellett merőben más keresztnevű fiúkat vagy testvéreket találtunk; ez utóbbi persze adódhat a helytelen azonosításból is.) Az időközben önálló háztartást alapított testvérek és fiúk száma meglehetősen alacsony: 3, illetve 5. A nyolc esztendő alatt eltűnt háztartásfőknek eszerint csupán kisebbik hányada halálozott el; a többségük nyilván máshová költözött. Ugyanez fokozottan áll az 1578-ra eltűnt testvérekre és fiúgyermekekre. A gyarapodás viszont egyfelől későbbi beköltözésből, másfelől pedig abból származhatott, hogy 1570-ben sikerült elkerülniük az összeíró figyelmét. (A kívül maradottak számát általában 20%-ra teszik.)22 Az 1578. évi kapuszámból kiindulva Halas lakosságát 1000-1200 főre becsülhetjük. Röviden összefoglalva: lett légyenek is bármilyen természetűek Musztafa pasa - vélhetőleg újjátelepítési - kedvezményei, a kezdeti lendület elmúltával nem eredményeztek folyamatos és jelentős népességnövekedést Halason. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a kincstár által a mezővárosra terhelt adó nem egészen egy évtized alatt - a dizsje-adó (125 000 akcse) nélkül is, amit 1570-ben nyilván mentesség okán nem vettek számba - kereken az ötszörösére növekedett. Sok új telepest visszatarthatott az ideköltözéstől, hogy a török adminisztráció ugyan húsznak nyilvánította a települést, ám azt nem engedte meg, hogy lakosság szabott évi summával (maktu) adózzék, hanem tételesen előírta, hogy milyen jövedelemforrásból mennyit vár, ami a viszonyok változásának folyamatos követését feltételezte. Ami a népesség nemzetiségi megoszlását illeti: néhány délszlávnak ható név ellenére úgy gondoljuk, hogy az 1569-ben (?) újjátelepült Halas lakossága színmagyar volt. A szerbek XVI. századi előrenyomulásáról készített visszatekintésében Bosnyák Tamás füleki főkapitány 1629-ben azt állította, hogy „Szinán pasa feljövetele [1593] és Eger vétele [1596] előtt a Tisza-Duna között Titeltől fogvást egész Jankóig [Jankovác, Jánoshalma], Szeged és Halas tájára is mind feltolya- kodott volt a rác nemzetség”. Ez éppen nem elképzelhetetlen, hiszen a Duna-Tisza déli részén olyannyira elszaporodtak a rác telepek, hogy a török kormányzat még néhány török falu idehelyezéséhez is eléggé biztonságosnak ítélte a vidéket. Az azonban, hogy a szerb hullám Halast is elérte volna, túlzásnak látszik, hiszen a kalocsai náhije tahrir és dzsizje defterei nem utalnak számottevő szerb térnyerésre.23 A két török összeírás alapján Halast nem lehet valami impozáns településnek, még kevésbé afféle hódoltsági „fő városnak” elképzelni. Ami nagyságrendjét illeti, elég annyit mondani, hogy csupán a szegedi szandzsák kalocsai náhijé]ában 1560- ban két nálánál nagyobb helység akadt:24 316
