Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
adományleveleire hivatkozva - már 1493-ban sikerül magyar nemesi birtoklássá változtatnia a kapitányi elöljáróságot. (Mindehhez jogi precedensként talán Karla János több, mint egy évszázaddal korábbi, már ismertetett ügye szolgálhatott, valamint Szentkirály.) Magyar birtokká lett szállásaikon immár pallosjoggal is rendelkeztek.424 Az 1446-ban megismert, Hunyadi János kegyéből a ruralis kunok közül kapitánnyá kiemelt altokszállási Alther család kései leszármazottja, Thassy Istvánná Althez Ágota 1580-ban adta el Athokhaza (az egykori kun Altokszállás) és Monostor Solt-széki birtokait nemes Madarassy Andrásnak.425 Ugyanezen körben látjuk viszont a Buzgan családot is, akik a 17-18. században főként Pest megyei közegben mozognak.426 1723-ban a mai Alsó-Monostor vonalától északra számos birtokot igazolnak a rokon Irsay és a már említett Alther ill. Thassy családdal együtt. 1525-ben Orgoványi Miklós királyi ember jár el több Pest megyei birtok beiktatási ügyében.427 A kun székrendszeren belül maradóknak sem csupán a társadalmi süllyedés nehézségeivel kellett megküzdeniük, hanem a pusztásodási folyamat nyomán beállt területi veszteségek veszélyével is. Elöljáróban ismételten vissza kell utalnunk azokra a folyamatokra és körülményekre, amelyek eredményeként a 13-14. század folyamán a Csertán nemzetség kunjai zavartalanul használták a kun törzsterület peremének magyar tulajdonú földjeit. Mint láttuk, ezen állapotokat Zsigmond király intézkedései (kun kapitányok igazoltatása, székrendszer kiépítése, új határok - vélhetően áttelepítésekkel is együttjáró - megszabása stb.) orvosolták. Mindez a Halas-szék keleti, Szeged felé eső határait is érintette, de most már a kunok rovására. Szeged városa ugyanis vélhetően már ekkor szabad, a kunokkal közös legeltetési joghoz jutott egyes Duna-Tisza-közi kun területeken, legalábbis Mátyás Asszonyszállás kapcsán 1462. évi megújított engedélye az előző uralkodók ilyen tárgyú intézkedésére hivatkozott. Előbb a pestis és éhínség, majd a kivándorlások nyomán beállt pusztásodás nyomán lakatlanná lett kun területek bekebelezése Szeged részéről a 15. század utolsó harmadától következetes programmá vált (Mátyás 1462. évi engedélyének további megerősítései: 1465, 1469, 1473, 1498, 1523, 1572),428 amit a Halas-szék belső intézményi-közjogi válsága (Halas 1490. évi eladományozása Corvin Jánosnak, névleges autonómia helyett gyakorlati officiális igazgatás, 1498. évi törvények, Tripartitum jogelvei stb.) és súlytalanná válása alaposan megkönnyített. Ugyan az 1498. évi 48. te. felvetette a kun és jász valamint a magyar területek közti határviták rendezését,429 1514 és 1525 között a Halas-széki kunok és a szegediek birtokellentétei mégis újra fellángoltak. Az országgyűléseknek (1514, 1518, 1519, 1520, 1521, 1523, 1525) rendre vitás pontja maradt, hogy a vádak szerint a kunok megbontották a határokat, kihúzták a határcölöpöket és fegyveresen folytatták a foglalást, kun szempontból bizonyára jogos tulajdonuk védelmét.430 A bomlási folyamat utolsó állomásaként fogható fel az a néhány adat, mely Törtei kapcsán arról tudósít, miszerint a korona is lassanként lemondott a kiváltsá254
