Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
felismerte a kunok felé mutató kulturális kötődéseket. Azonban - azokat inkább a balkáni régió közelségének betudva - a lelőhelyet az 1335 és 1585 között többször is említett Felsőadorjánnal határos Ludasegyházával azonosította. Szekeres László újabb kutatásai azonban fordulópontot hozhatnak e kérdésben. Hinga középkori temetője a Ludas-tó K-i partján, Nosza peremén terül el. A hozzá tartozó falu nyomait is sikerült azonosítani, magyar neve Jankó-hegy. Időközben az is kiderült, hogy semmiképpen nem lehet azonos Ludasegyházával, miután annak romjai - néhány km-re D-re, a Ludas-tó D-i csücskében ugyancsak előkerültek (Baba-halom). A nosza-hingai temető kun jellegű leleteinek (lemezgömbös fülbevalók, gyöngyös tarsolyok viselete) a történeti adatok sem látszanak ellentmondani. Felsőadorján határosaként említik 1388-tól Vastorok birtokot is. Ekkor Zsigmond rendeletben tiltja el a szomszédos kun szállások kapitányait - köztük név szerint Halasi Köncsög ispán fiát, Madarasi Tompa Lászlót hogy a hatalmuk alól már régóta Vastorokra költözött kunokat háborgassák és saját szállásaikra visszakényszerítsék. Ugyanezt erősíti meg 1442-ben Hunyadi János, majd Mátyás (1458-90), három ízben is. Hinga/Jankó e szállások egyike lehetett, miként Tompa. Horgos, Tompa és Ludas vidékét az 1570. évi török defterek Szeged kun pusztáiként említik, Györffy György bizonyára ezen adatok birtokában vette fel szintén a 15. század előtti kun területek sorába. Hinga/Jankó értelmezéséhez még egy utolsó adat: 1495-ben Jankó- ill. Inkaszállási Athlamos Péter (kun név, Atlamis: ’törvényszegő’) birtokjogot nyer Adorjánra és Vastorokra. A kérdés tehát csak részben hasonló Buzgánszállás esetéhez, sok tekintetben inkább Agasegyháza sorsának alakulását idézi. Vagyis a két Jankószállás a Zsigmond-kori kun területmódosítások kapcsán lejátszódott település osztódás eredménye lehet. Felvethető, hogy a helyben maradt népesség a kun Atlamosok magánföldesúri szolga népe volt, míg a Halas mellé távozók jogilag királyi kunok voltak, akik bekerültek a székrendszerbe. Az Atlamosok magyar ill. országos nemessé válása - ezt egyértelműen jelzi Adorján és Vastorok későbbi megszerzése - lehetővé tette függő helyzetű kunjaik székrendszeren kívül tartását és jobbágyságba való kényszerítését.392 30. Bodoglár: /1451/, 1570. Neve jellegzetesen archaikus, kun nemzetségi- ágnévi eredetű: ’ágak’. Jóllehet igen későn, 1570-ben tűnik fel a törökkori forrásokban - mint Szeged kun pusztája - gyanítható eredetileg szállás volta. Harka és a Kalasok által uralt szállások 1451. évi elhatárolásakor a Kalasok hatalmi területén belül esik, fontosabb nyugati határpontjait említik (a mai napig azonosíthatóan: Fejérföld, Köveshalom, Artányhalma), de a szállás megnevezése nélkül. Nagy Szeder István felvetette annak lehetőségét, hogy a Halas-székben 1509-ben Kubinyi László budai tiszttartó officiálisaiként tevékenykedő Szász ill. Zaz (Zúz) Mihály és Csap Imre Bodogfalva előneve Bodoglárt takarja. Óvatosságra inthet ezzel kapcsolatban, hogy az officiálisok nem feltétlenül kunok vagy jászok, csupán hivataluk köti őket e területekhez. Tény az is, hogy igen általános, templomos patrocíniumból 247
