Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

8. Késő-középkori vas fokosbalta. Kiskunhalas, Szilády Á. u. TJM 75.8.61.

már nem árulkodhatnak. A gótikus díszlemezkéket azonban sokszor találjuk erre utaló helyzetben: mellkason, gyakran jobboldalt, esetleg váll és csípőtájon. Ez a többi kun temetőből is jól ismert jelenség a Képes Krónikában többször ábrázolt keleti kaftán-viselet meglétét bizonyítja. A füles, kerek gombokkal az inget fogták össze nyak- és hastájékon, de előfordultak - a még férjhez nem ment leányoknál párta-, a férfiaknál süvegdíszként - homlokon is. (pl. Öttömös) Egyáltalán: az egykorú magyar temetőkhöz képest összehasonlíthatatlanul gazdagabbak a kun sírok, ami - ismerve a kunok gazdasági nehézségeit - a magyarokkal szembeni vagyoni különbségekkel aligha magyarázható. Ez főként a nőkre és gyermekekre érvényes, akiket - a keresztény felfogással szöges ellentétben - teljes pompában, feléksze- rezve, használati tárgyaikat melléjük adva készítettek fel a túlvilági útra. A női sírok kiemelkedő ékszerei a gömbdíszes és kérdőjel alakú fülbevalók, azon kevés tárgyak egyikeként, melyek teljes bizonyossággal köthetők a kunok hagyományos viseletéhez. Az előbbi típus korai változatával már a balotapusztai úrnő sírjában is találkoztunk, eredetük a bizánci kultúrkörre, s annak tágabb peremterületeire - Kaukázus, Dél-Oroszország, Balkán - vezet vissza. A fülbevaló viselését évszázadokra elfelejtő Magyarországon való ismételt feltűnésük a kunoknak köszönhető. A kun divatnak a szomszédos magyar környezetre gyakorolt hatását jelzik e fülbevalók elterjedése (Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Nyárlőrinc).347

Pogány „csökevény”, hogy útravalóul sokszor ott vannak a halott mellett mindennapi életük fontos eszközei: kés, borotva, fatokba bújtatott ár gyűszűvel, ár-szerű szúróeszközök, tőrként meghatározható, szegecselt végű keskeny pengeféleségek, csont vagy ólom tűtartók, tű, orsógomb, hálókötő tű. Esetenként tűzszerszám is került a sírba: ún. „tűzpatkó", vagyis csiholóvas, ill. azt helyettesítő sarkantyú

233