Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

7. Középkori ezüst- és bronzgyürük Kiskunhalasról, Zsana-Templomhegyről és Kunfehértó-Kovács tanyáról. TJM 61.42.1., 61.41.27., 73.16.5.

így a sírokban feltűnő liliomos, „agnus dei” és kettős kereszt vésetű gyűrűk esetében is, melyekről Lovag Zsuzsa kutatásai nyomán bebizonyosodott, hogy legkorábbi példányaik a 13. század második felére keltezhetők.337 Miután azonban divatjuk a 14. század második feléig nyomon követhető - mind későbbi tárgytípusok, mind Nagy Lajos pénzek kíséretében - nem tekinthetők minden esetben a 13. század végi kun temetkezések kizárólagos bizonyítékának. Hasonló a helyzet néhány archaikus, keleti eredetű viseleti elemmel is (ruhára varrt tükrök, gömbös fülbevalók, kapcsolótagos kaftánkorongok, gyöngyös tarsolyok, tűtartók).338

Bizonytalanság jellemzi ma még a korai települési rétegek felismerését is. A déloroszországi káni központokra s állandó téli szállásokra gondolva - ahol, mint láttuk már rendszeres földművelés is folyt - igen valószínű, hogy nem ismeretlen lét- és települési formát kellett kunjainknak a Kárpát-medencében megszokniuk. (Az ott tapasztalt fejlődés alapján felvethető az is, hogy a nagyállattartás elsődlegességét az 1224^16 közötti idők állandó menekülései, utóvédharcai, a hontalan bolyongás kényszere hozta csak vissza a kunok életébe: a magyarországi újabb váltás nem jelentett számukra akkora minőségi „ugrást”, mint eddig véltük. Ennek megfelelően a letelepültebb életformára való visszaállás is néhány éven belül, nem pedig évtizedek alatt játszódhatott le.) Amint arra Selmeczi László is felhívta a figyelmet, e téli szállásokon - melyek az állandósult magyarországi kun telepek előképei lehettek - a jurtákon kívül már egyéb, szilárd gazdasági és lakóépületek is álltak, s maga a település szerkezet sok tekintetben hasonló volt az Árpád-kori magyar falusi településképhez. Ezt figyelembe véve viszont az eddig feltárt hazai kun településrészletek (Túrkeve-Móric, Orgondaszentmiklós, Szentkirály stb.) 2-3-4 osztatú, már föld fölé épített házai ugyancsak nem feltétlenül jelzik az állandó megtelepedés

230