Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
vas és réznyilak találtattak.. ”236 Ugyanitt Révész György is talált régészeti szempontból érdekes pénzeket, miként arról V. Székely György tudósít. Révész feljegyzésének kissé homályos fogalmazása sajnos az Ártán halom leleteit összemossa a már ismertetett Kőhalom anyagával. Artányhegy ma is létezik, őskori települések helye. (117. lelőhely) A fenti megállapításoknak számos tanulsága van. Mindenekelőtt az, hogy ha összekötjük a mai tereppontokkal azonosítható határjeleket, kiderül: a mai Bodoglár területileg csak részben azonos a középkorival. Északi részét Fejérföld, keleti sávját (Ártán halom és Köves halom vonalától keletre) Szánk foglalta el. Mindebből az is következik, hogy Bodoglár már a középkorban is létező település volt, mely benne foglaltatott a Kalasok uralma alá tartozó területekben, s a Kőhalom nevű lelőhellyel azonosítható, a mai Bodoglár délnyugati negyedében. Csupán a középkori írott források fennmaradásának esetlegességéből fakad, hogy neve először 1570-ben tűnik fel, hiszen keleti határait már 1451-ben leírják, csak éppen név nélkül, amint maga Kalasszállás, Tázlár vagy Kötöny sem szerepel. Külön „tudománytörténeti” érdekességet is hordoz Artán halom és Köves halom, mint határjel: általuk két igen fontos régészeti lelőhely első említései érhetők tetten, még 1451-ből! Témánk keretein túlmutató kérdés, hogy miként maradhattak fenn e hatámevek? Vélhetően a helyi hódoltságkori lakosság néhány szerencsés túlélőjének ajkán ha- gyományozódott a későbbi generációkra. Ezzel kapcsolatos - a törökkori írott források pusztaként való említésével ellentmondó - régészeti adat maradt fenn a bodoglári ma már azonosíthatatlan Tumó-föld lelőhelyről. (114. lelőhely) Révész György szerint: „...épület-romok, kövek, tégladarabok találtatnak, a futó homokos tájon az északi részen I-II-III. Ferdinánd dénárai, Maximilián és Rudolf, és ott egy kis török pénzt is a szél kihordott. ”237 A 15 éves háborúig tehát régészetileg bizonyosan adatolható parányi „szigetecskéről” lehet szó Bodogláron. Viszont néháhy km-rel arrébb, az 1451. évi határjárás nyugati vonalán állt tereppontok nevei már a 17. század végére eltűntek. Tázlár határainak 1696. évi megszabásakor - nagyjából a régi nyomvonalon - a középkori neveknek már nyoma sincs,238 ott a törökkori pusztítás nyomán az eredeti, átörökítő lakosság vélhetően eltűnt. Harkakötöny (Harka- és Kötöny szállás) A közigazgatásilag mára egyesült község északi részét elfoglaló Kötöny keleti, bodoglári határán több ízben észlelték Árpád-kori és középkori település szórványos régészeti jeleit. A különböző lelőhelynevek alatt - így Lehócz tanya, Csősztelek, Kardos tanya, Kossuth TSZ földje - lényegében ugyanazon, Árpád-kori előzményeken létesült nagyobb kiterjedésű középkori faluhely maradványai értendők (110., 112., 113. lelőhely),239 csupán különböző időpontokban, más-más részpontjain vették fel azt adatokat. Miután Kötöny és Harka között még 1738-ban is az Ördögárok (229. lelőhely) képezi a határt,240 s e régészeti lelőhely-„csokrunk” éppen 213
