Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

5. Halas és térsége Lázár deák 1528-ban megjelent térképén. Halas és Zenkalas mezővárosok Segedintől (Szeged) nyugatra

századi és az 1945 előtti lelőhelyek visszaazonosításához forgatható nagy haszonnal azoknak a belterületi utcahálózatot és a külterületi nevesített dülőrendszert egyaránt a teljesség igényével feldolgozó térképeknek a sora, melyek elkészítése 1909 és 1940 között idősebb és ifjabb Nagy Szeder István nevéhez fűződnek.151

Mindezek kiegészülve az utóbbi évtizedek - többek között Vorák József, Kőhegyi Mihály, Fodor István, Biczó Piroska, Gallina Zsolt - lelőhely térképezésével, leletmentő-hitelesítő feltárásainak eredményeivel, lehetőséget teremtenek a középkori Halas topográfiai vázlatához. A kérdéskör legújabb összefoglalója Gallina Zsolt kiváló - bár nem kis mértékben jelen munka megjelenés előtt álló kéziratára és térképmellékletére alapozott - dolgozata.152

A felmerülő lelőhelyek jórészének ismertetését, leletanyagának elemző értékelését és a felhasznált forráshelyek hivatkozásait - az Árpád-kor szempontjából - V. Székely György az előző fejezetben már mintaszerűen elvégezte, így többnyire elegendő azok lényegi elemeit és középkori vonatkozásait visszaidézni.

A KÖZÉPKORI ÉS TÖRÖKKORI MEZŐVÁROS

A mai Kiskunhalas belterületén több 14-17. századi lelőhely is található. A Halas-tó nyugati partján álló Templomhegy (Nagyhalom, Öregszőlők, Kis András rétje/révje, Lángihegy, Dongér stb.) a múlt század óta ismert lelőhely. (6. kép 3.) A

199