Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

erre aligha került volna sor, amennyiben a település még mindig kun kézen lett volna.

A „Köncsög-klán” hatalmára és vagyonára mért első, s talán legsúlyosabb csapást magának a családfőnek a halála jelentette. Ez még 1366-ban történhetett, a következő esztendőben ugyanis már Karla János a Csertán-nemzetség kapitánya.80 Ma már kibogozhatatlan rejtély, hogy miért szakadt meg a nemzetségfői cím családon belüli átörökítésének rendje, s milyen felsőbb (királyi, nádori?) kegy és büntetés (netán Karla János egyéni érdemei, tehetsége, esetleg a Köncsögökkel örök háborúságban álló81 Töttösök udvari befolyása?) teremtette meg az új helyzetet. Tény, hogy a Halas-vidéki kunok feletti főhatalom elvesztése után a Köncsög-fíaknak apránként el kellett szenvedniük az örökölt magánbirodalom széthullását is. Ez viszont már nem Nagy Lajos uralma alatt, hanem Zsigmond új kun-politikájának jegyében következett be. (4. kép) Talán Halassal egyidőben, valamikor az 1380-as évek második felében került sor Szabadka kiszakítására, 1391-ben már Pakay László fia András kezén látjuk viszont.82 Zside ekkor még a Köncsög-fmké, 1402-ben már Becsei Töt- tös-, pontosabban Bátmonostori tulajdon.83 Madaras 1394-ben még „tartja magát”, 1403-ban viszont a Kállaiak már királyi birtokadományként uralják.84 Tavankút - Györffy György vélekedése szerint - az előzőekhez hasonló módon került vissza a kunoktól királyi kézre, ennek azonban nincs nyoma a forrásokban. Első említése 1435-ből való, 1439-ben viszont - már mezővárosként - a közeli Halassal és Szabadkával együtt jut a Hunyadiakhoz. A feltevés alapja egyelőre tehát az azonos földrajzi helyzet és a 15. századi közös eladományozás.85 Sokkal egyértelműbb Katymár példája, amely 1393-ban még Öltük Miklós kun lakhelye, 1405-ben viszont már a Becsei Töttösöké, avagy Bátmonostoriaké.86 Bácsborsód (Tökörcsborsódegyháza, Bükedegyháza, Rendesegyháza, Bátordegyháza birtokokkal), Mátéháza (Mátyus- egyház) szintén zavartalanul visszakerültek uraikhoz (1402 tájától),87 a térségben Köncsögék legnagyobb birtokszerző-riválisának bizonyuló Töttösökhöz.88 Az immár ismét magyarrá lett Mátyusfalván azonban még 1418-ban is élnek jogilag a Csertán-székhez tartozó királyi kunok.89

Hasonló problémákkal kellett megküzdenie Csőszapa (Jánoshalma) kun urainak, Jánosnak és Péternek. Legalább azzal vigasztalódhattak, hogy Zsigmond kegyéből 1411-ben Bodrog megye közgyűlése befogadta őket az országos nemesek sorába („levelesítés” útján), s ez szállásterületük visszakapott felét biztosította számukra.90 Utódaik a földeken a Hunyadiak rövid honor-birtoklása után (1439) a boroti Bíró, majd a Czobor családdal osztoztak.91

Köncsög leszármazottai rosszabbul jártak: csak néhány kun szállásukat tudták megőrizni, a nemzetség legelső családjai közül is kiszorulva, az egyszerű kapitányok közé süllyedtek le. Csercsi leszármazottai Bálint és annak fia, Mátyás 1436 és 1475 között mindössze 3 szállás kapitánya (Köncsög, Törtei, Bocsa), Csercsi Mátyás még 1502-ben is szerepel Köncsögön és Bócsán.92 A fivér, Tompa László utódairól még kevesebbet tudunk. Az általuk uralt Szabadka és Vastorok környéki

189