Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas

Az újonnan és véglegesen megválasztott tanács munkáját nehezítette a város nagy kiterjedésű határa. A város lakosságának nagyobbik része már a fel- szabadulás előtt a tanyákon élt. A földosztással a tanyai lakosság létszáma még inkább növekedett. Kiskunhalashoz tartozott a város központjától 12 km-re fekvő Fehértó puszta, a 22 km-re levő Alsóbalota puszta, a 15 km-re fekvő Zsana és Eresztő puszta, a Kiskunmajsán keresztül elérhető, a várostól 31 km-re fekvő Bodoglár puszta, valamint a 15 km-re levő Sűrű-Tajó. Ezek voltak a legtávolabbi puszták, melyek közigazgatási irányítása a távolság miatt mind nehezebbé vált. A közigazgatási szempontokat, de ugyanúgy a lakosság érdekeit is figyelembe véve, kívánatosnak látszott e távoli pusztarészeknek önálló községekké való szervezése, amit a felsőbb szervek is segítettekBár a pusztai lakosság saját, jólfelfogott érdeke is úgy kívánta, hogy mielőbb mindenütt kialakuljon a későbbi falvak egészséges fejlődését megindító, kulturális létesítményekkel ellátott, közigazgatásilag önálló tanyaközpont, az új községek alakítására irányuló intézkedések kezdetben nem mindenütt nyerték el a tanyai lakosság tetszését. Igazolta ezt a Felsőkisteleken megtartott népszavazás, melyen a lakosság az önállósítás ellen foglalt állást. A későbbiek folyamán mindinkább világossá vált, hogy a nagyobb birtokú gazdák s a volt földbirtokosok befolyásolták a tanyavilág népét állásfoglalásában. Az 1950. július 30-án tartott ülésen a debeáki, felsőkisteleki és rekettyéi lakosok már maguk kérték az önálló községgé alakulást. Ezt megelőzően a Bodoglár pusztaiak Szánkhoz való csatolásuk mellett döntöttek.

Fenti előzmények után, 1952. január 1-én Fehértó puszta Kunfehértó néven, Zsana és Eresztő puszták Zsana néven, Felsőkistelek, Rekettye és Debeák puszták egy része Imrehegy néven, Göbölyjárás és Balota puszták Balotaszállás néven önálló községgé alakultak. Bodoglár és Sűrű-Tajó puszták a nagy távolság ellenére is a város kebelében maradtak, mivel azokat Szánk, Kiskunmajsa, Harkakötöny és Tázlár községek között akarták szétosztani és ez ellen az ott élő tanyai lakosság, tiltakozott. Később, 1955. január 1-én Bodoglár pusztán a közigazgatás megkönnyítése érdekében tanácskirendeltség létesült.

Az új területi viszonyok következtében a város fejlődése, de a levált új községek fejlődése is felgyorsulhatott. A rendezés után a volt 112 000 kh területéből mindössze 54 152 kh területe maradt a városnak. Az 1952. január 1-én nyilvántartott lakosság 32 773 létszáma 24 500 főre csökkent. Az 1960-ban megtartott népszámlálás alkalmával a városban 26 461 lakost írtak össze. Ebből tanyán él 8147 fő, az összlakosság 30,8%-a. Az 1960-as népszámlálás alkalmával a város külterületén 2396 tanya volt.

A mezőgazdálkodás alakulása a felszabadulás után

A város óriási határában, a kisparcellákra tagolt gazdaságokban a földosztás után is az évszázados hagyományok szerint folyt a föld megművelése. Néhány esztendő kellett csupán, hogy az újonnan földhöz jutott kisparasztság ráeszméljen az egyéni gazdálkodás hátrányaira, és rálépjen a nagyüzemi, termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára.

218