Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 2. Halász Géza - Janó Ákos: Kiskunhalas története a felszabadulásig
tak. A feljegyzések szerint annyira nem vették figyelembe a fekete zsoldosok hajdani vezérük parancsát, hogy azt a sereg előtt széttépték. A megdöbbentő hírek hallatára Kinizsi elhatározta a sereg feloszlatását, annál is inkább, mert csak kárukat látta az ország népe. Egyébként is teljesen visszahúzódtak a határról, s nem védték azt az esetleges török támadás ellen. A fent jelzett időben éppen Szeged és Kalocsa közt, tehát városunk környékén fosztogattak. Kinizsi jól ismerve katonáit, cselhez folyamodott. A török elleni hadjárat ürügyén az összes délvidéki vezéreket Szegedre hívatta, népfölkelést hirdetve. Maga is kisebb létszámú lovassággal Szegedre érkezett. A feketék azonban — nyilván megsejtették Kinizsi szándékát —, a parancsot nem teljesítették, nem gyűltek össze Szegeden, viszont csapataikkal Szeged felől Halas irányába vonultak. Kinizsi ekkor reguláris katonáival üldözésükre indult. A feketék Halasnál elsáncolták magukat, s úgy várták a támadást, mely ágyúzással kezdődött. Majd részben az ágyútűz, részben Kinizsi kislétszámú csapatainak láttára, védett helyükről (a Harangos tó melletti Templom-hegytől) kitörve, a lovasokat megtámadták és visszaszorították. Ugyanakkor a nagy lendület következtében védtelenül hagyott oldalukat a lesállásban levő helyi népfölkelők északról és délről támadták meg. így a feketék csapdába kerültek. Az egykorú feljegyzések szerint 400-at lemészároltak belőlük. Az életben maradottak fegyverüket elhányva megadták magukat. Táboruk és zsákmányuk Kinizsi népének kezébe került. A főbűnösöket azonnal kivégezték, a többieket pedig Budára küldték, ahonnan azzal a kötelező ígérettel engedték őket szabadon, hogy elhagyják az országot, s a magyar nép ellen soha többé fegyvert nem fognak. A helyi hagyomány szerint a Zöldhalom és a Feketehalom a fekete sereg halottainak maradványait fedi. A földesurak birtokában élő város gazdasági helyzete rendkívül nehéz volt, elsősorban a feudális anarchia és a földesúri önzés, az állandó külső veszély következtében előállt bizonytalan körülmények miatt. Corvin János ezt a területet Enyingi Török Imrének adományozta, akit fia, Török Bálint követett a birtokosok sorában egészen 1541-ig, elfogatásáig. A tényleges földesúri hatalom a török megszállás nyomán megszűnt, bár a Paksy család még 1561-ben fondorlattal I. Ferdinánd királytól adomány levelet kapott Halasra. A névleges uralom az egész török megszállási időben fennállott, s csak 1692-ben, a nádor javaslatára fosztották meg őket a törvénytelen birtoklástól. Egyébként a Paksy család egyik tagja, Paksy Jób, a nevezetes 1552-es egri ostromban hadnagyi rangban vitézkedett. A jobbágyság 1514-i felkelésének története nem tartalmaz halasi adatot. A felkelésben a halasiak részvételét valószínűsíti az, hogy a város Hunyadi birtok lévén, lakóiban élt a török elleni harc fontosságának tudata, a török háború címén meghirdetett felkelés minden bizonnyal itt is eredményre vezetett. A halasiak jóideje éltek már földesúri uralom alatt, mely alól feltehetően szabadulni igyekeztek. A felkelő parasztsereg ezen a területen is átvonult, így a halasiaknak alkalmuk volt a földesúri fennhatóság ellen cselekvőleg is fellépni. A kunoknak a parasztfelkelésben való részvételét mutatja, hogy a Budán az 1514. október 8-án kiadott törvénycikkbe a következő szöveg is bekerülta kunok, a király jobbágyai — bárhol lakjanak —, mind az adó, a szolgálat és tized fizetésre, mind a szolgálattételre az ország más jobbágyai és parasztjai módjára kötelez- tessenek.” 41
